Ködvak hajnal - Látnom csak a jártom lehet. Világosságom magam hordom.

Kapcsolódó idézetek

1. Mintha már látnám is, Jő felém egy árnyék, Mintha az árnyékban Magamra találnék. Hiszen én jártam itt - Ide be van nyomva, De már nem ismerek A saját nyomomra. Czóbel Minka
2. Süket füllel szóra várok, Vak szememmel napfényt látok. Bánatvidék, merre jártam, Köd előttem, por utánam. Ismerős Arcok
3. Lépteim hordják az évek súlyát, szívem már tudja, mit szemem nem lát. Hajnalon, nappalon, éjszakán át, megyek csak egyre tovább... mindenen át.
4. Világtalan vagyok, mondjátok ti, látók. Én kifele már nem, csak befele látok. Cseh Katalin
5. A létet vágyban átölelve, riadva nézem a homályt. Magam se értem, hogy mi ver le, magam se tudom, hogy mi bánt. Ivan Kozlov
6. Elvesztettem a célomat: tiszta köd itt minden. Köd és homály. Úgy érzem magam, mint egy hegymászó, aki a sziklafalon lógva nem lát mást, mint ami közvetlenül az orra előtt van, és nem tudja kivenni már a hegy tetejét, a csúcsot, a célt. Fabio Volo
7. Az árnyék benned van, a fény csak kihozza.
8. Az utakat még könnyen járom, De a hegy alján már megállok. Tudom, hogy fentről messzebb látnék, Ott több a nap, kisebb az árnyék, De majd feljutnak újak, mások.
9. A saját utamat kell járnom halálom órájáig, ugyanis mások elgondolásait nem érthetem, nem követhetem és nem válthatom valóra, csak a magamét. Charlotte Bronte
10. Magamban, lassan, gondolkodva járom az elhagyatott, a puszta, néma tájat, s szemem vigyáz, hogy arra most ne járjak, hol a homokban emberé a lábnyom. Francesco Petrarca