Süket füllel szóra várok, Vak szememmel napfényt látok. Bánatvidék, merre jártam, Köd előttem, por utánam.

Kapcsolódó idézetek

1. Magamban, lassan, gondolkodva járom az elhagyatott, a puszta, néma tájat, s szemem vigyáz, hogy arra most ne járjak, hol a homokban emberé a lábnyom. Francesco Petrarca
2. Voltam, aki voltam: vakon tájékozódó, mulatságosan képzelődő, boldogtalan reménykedés, szárnyatlan madár a porban.
3. Éjjel indultam, a hold se lát, Szép mezők alján, erdőkön át. Csendben lopakodva, ha sötét az ég, nem látja senki sem, a szívemben mi ég. Ismerős Arcok
4. Ködvak hajnal - Látnom csak a jártom lehet. Világosságom magam hordom.
5. Elvesztettem a célomat: tiszta köd itt minden. Köd és homály. Úgy érzem magam, mint egy hegymászó, aki a sziklafalon lógva nem lát mást, mint ami közvetlenül az orra előtt van, és nem tudja kivenni már a hegy tetejét, a csúcsot, a célt. Fabio Volo
6. Nap mint nap ültem a sötétben, Szorongtam, féltem egyedül. Nap mint nap akárhová néztem, Körbevett egy ûr. Megjöttem, minden olyan szép itt, Remélem, utam véget ért. Itt állok, egy jelt várok, Hogy szívem célba ért.
7. Amerre én járok, arra bámul a világ, Vakok között állok, és elárul, aki lát, Irigylik a semmit meg a papírkoronát. Beton.Hofi
8. Szédültem. Úgy éreztem, megláttam a kivezető utat a sivárságból, ám ez az út hideg és sötét volt, és kanyarjai az örök sötétség országába vezettek, ahol a nyers földszag az egyetlen, amit érezni lehet a kézen, a bőrön, a ruhán. Anne Rice
9. Itt ül az idő a nyakamon, kifogy az út a lábam alól. Akkor is megyek, ha nem akarok, ha nem kísér senki utamon. Arcom mossa eső és szárítja a szél, az ember mindig jobbat remél, porból lettem, s porrá leszek, félek, hogy a ködbe veszek. Bikini
10. Ma fáj kinézni. Köd az ablakon. A szó nekem ma durva, színtelen. Karomra hajtom álmodó fejem, S a némaság meséit hallgatom. Sík Sándor