Magamban, lassan, gondolkodva járom az elhagyatott, a puszta, néma tájat, s szemem vigyáz, hogy arra most ne járjak, hol a homokban emberé a lábnyom.

Kapcsolódó idézetek

1. Megmaradt a hó, majdnem térdig ér. Figyelem magam mögött a nyomaimat, majd próbálok hátrafelé járni és ugyanoda lépni. Mintha csak elmentem volna, de visszafelé sose jönnék. Elkedvetlenít, hogy milyen soká lesz ez még. Tóth Olga
2. Rohadt eső. Unott arccal Valahová lépdelek, Esernyőmet elé-húzom, Ne lássák az emberek. Esti Kornél
3. Süket füllel szóra várok, Vak szememmel napfényt látok. Bánatvidék, merre jártam, Köd előttem, por utánam. Ismerős Arcok
4. Egy elhagyatott úton sétálok, Csak ezt az egyet ismerem. Nem tudom, merre visz, de ott lesz az otthonom, egyedül megyek.
5. Éjjel indultam, a hold se lát, Szép mezők alján, erdőkön át. Csendben lopakodva, ha sötét az ég, nem látja senki sem, a szívemben mi ég. Ismerős Arcok
6. Utam porában jövőnek lábnyomait egyre keresem.
7. Megyek utamon némán, csendesen S merengek édesbús emlékeden, Lábam a sápadt avart zörgeti, Szemem el nem sírt könnyel van teli. Endrődi Sándor
8. Az utakat még könnyen járom, De a hegy alján már megállok. Tudom, hogy fentről messzebb látnék, Ott több a nap, kisebb az árnyék, De majd feljutnak újak, mások.
9. Félek az elindulástól, attól, hogy a lépésekkel nem csak nyomot hagyok a földben, hanem el is ültetek egy darabot magamból minden egyes mélyedésbe. Németh Gábor Dávid
10. Van remény, igen! De hol? Én nem látom, Így az álmokat jobb, ha magam valóra váltom, Mintha állnék, várnék, egy helyben járnék, S hagynám, hogy csendesen elnyeljen az árnyék. Children of Distance