Könnycsepp fut az arcomon, mikor az ágyam mellé térdelek, Uram, miért nem értelek? Mondd meg, miért nem mondod azt, hogy ég veled? Õszintén remélem, tévedek, de rám tekintetedet nem veted, Csak a fájdalmat kapom reggel, beforratlan sebekkel, ébredek.

Kapcsolódó idézetek

1. Véled kelek, véled fekszem, Emléked tüzénél melegszem. Görcsösen, némán átkarollak: Tört roncsa zátonyult hajómnak. Első reményem, első álmom, Utolsó üdvöm, végsugárom. Betöltetlen, égi ígéret, Titkon, éjjel szenvedek érted. Berde Mária
2. Az égre nézek fel, rád gondolok újra, Az arcodat is látom, bár kicsit megfakulva. Az arcomat elfordítom, a karjaimat bezárom, És ordítom a világnak: ez nem lehet csak álom! Most mégis felébredek, és könnyes szemmel nézem, Hogy összetörted azt, amit irántad érzek.
3. Emberhez nem köt gondolat, Asszonyhoz nem hajt érzelem, Királyhoz nem húz hódolat, Halálhoz nem fûz félelem. Ágyamban testem nem pihen, Nem ingerel a jó ebéd, Imádkoznék, én istenem, De tudom, hogy nem értenéd. Zsolt Béla
4. Sírsz, hisz a szíved mélyén elhiszed, Hogy szebb, ha együtt mondjuk ki: Ég veled! Az út most kettéágazik, sok minden változik, Hát ég veled, nehéz lesz nélküled.
5. És sokszor látlak ágyadon, Ha átkarol a fájdalom, S mégis márványhideg az arcom, S mikor te alszol, én nem alszom. Kosztolányi Dezső
6. Arcomba temetett kézzel leplezem, hogy szenvedek Ha kinyitom a szemem reggel, tudom, hogy több kell neked. Megértettem, elfogadtam, jól van ez így, Hiába nincs is annál szebb, ha együtt dobban a szív. Children of Distance
7. Néha úgy ébredünk, mint egy nyílt seb. Védtelenül, sérülékenyen, és ilyenkor minden az első szón, az első lélegzetvételen múlik, azon, ahogyan rám nézel, amikor felébredsz, ahogyan rám nézel, amikor kinyitom a szemem. (...) Felébredünk, és olyan sérülékenyek, érzékenyek, védtelenek leszünk, hogy akár az első lélegzetvétel eldönthet mindent. Az egész napot, esetleg az egész életet. Ezért óvatosan nézz rám, mondj valami szépet, cirógasd meg a hajam, mivel az élet néha igazságtalan, egyáltalán nem mindig egyszerû, és sokszor segítségre szorulunk - gyere hát a szavaiddal, a karoddal, a közelségeddel, nélküled el vagyok veszve, nélküled szétmorzsolódom az időben. Légy mellettem, amikor felébredek. Jón Kalman Stefánsson
8. A vénámban megáll a vér, a kapilláris üres, Legyek ügyes, hogy nevess, vagy újra szeress, Hogy ne temess el, bár érted feltámadnék ezerszer, Könyörgök az égieknek, hogy többet ne vessz el.
9. Színem változik, arcomon méreg sáppad, a hû értelem elhagyott, titkon könnyezem is, tudom; lassú tûz, szerelem kínoz, elégek én. Quintus Horatius Flaccus
10. Nem tud elülni a szívem. Arcod látása nélkül egyre küzdök keserves, meddő, parttalan vízen. Rabindranath Tagore