És sokszor látlak ágyadon, Ha átkarol a fájdalom, S mégis márványhideg az arcom, S mikor te alszol, én nem alszom.

Kapcsolódó idézetek

1. Alszom, s szívem virraszt, mindig tehozzád vágyom. S melléd varázsol egy aranyló szárnyú álom. A szívem a szíveden. Kezemmel reszketeg érintem bőrödet, feszes lesz és remeg. André Chénier
2. Könnycsepp fut az arcomon, mikor az ágyam mellé térdelek, Uram, miért nem értelek? Mondd meg, miért nem mondod azt, hogy ég veled? Õszintén remélem, tévedek, de rám tekintetedet nem veted, Csak a fájdalmat kapom reggel, beforratlan sebekkel, ébredek. Children of Distance
3. Az égre nézek fel, rád gondolok újra, Az arcodat is látom, bár kicsit megfakulva. Az arcomat elfordítom, a karjaimat bezárom, És ordítom a világnak: ez nem lehet csak álom! Most mégis felébredek, és könnyes szemmel nézem, Hogy összetörted azt, amit irántad érzek.
4. A napsugár az ablakon át cirógatja arcom, Behunyt szemmel arra gondolok, mikor átölelsz, ha alszom. Ha lemerült a szívem, mindig te voltál a töltő, és hogy megköszönjem neked ezt, kevés egy emberöltő. Children of Distance
5. Ha arcomra nézel, üvölt róla a fájdalom, Mert akit szeretek, soha többé nem láthatom. Lelkemen áthatol egy érzés és átkarol a magány, Kivel örökké együtt leszel, nem én vagyok az a lány.
6. Vigyázz rám, mert ha nem vagy, nem látok, és minden irtó messzire kerül tőlem, éhen s szomjan, kopogó ajakkal tétovázom, pont, ahogyan voltam előtted. Sohonyai Attila
7. Mikor felhő voltál, Mindig bőrig áztam, Mikor napfényt szórtál, Mindig ráfáztam... Bikini
8. Hányszor éreztem, hogy fázol velem, Már a kezem sem nyúlt feléd. Még egyszer hozzám értél, megszorítottál, Azt mondtad, nem engedsz el, mégis itt hagytál. Rúzsa Magdolna
9. S helyet cserél bennünk a fájdalom; És folyni látom, majd ha már késő lesz, A megbánásnak könnyét arcodon. Vajda János
10. Fagyom nem ûzöd el, hiába, be nem sugárzod éjjelem... Szavaid nehéz kalapácsa zuhog szivemre szüntelen. Alekszej Nyikolajevics Apuhtyin