Méreg a dal édes méze; S mit a költő a lantnak ad, Szivének mindenik virága, Éltéből egy-egy drága nap.

Kapcsolódó idézetek

1. A költő dala égi láng, mit A földre szórnak csillagok: Mi benne ég, önlelke fénye, De másoknak bús éjjelébe Ragyog.
2. Hamar fakul a drága lomb, Mely zöld reményszínt lenget, Hamar zuhan a drága nap, Mely csiklándón melenget, S a lánykéz is csak arra jó, Hogy megsimítsd s elengedd. Tóth Árpád
3. Naponként árvább egy reménynyel, S egy csalódással gazdagabb, Szivünkből ekként fogy az élet, Cseppenként igy fogy, igy apad. Szendrey Júlia
4. A próza morgó malom kelepe. A vers a szívnek hárfa-éneke. A próza mállik, szertehull ha régi. A vers örök, mint minden ami égi! Gárdonyi Géza
5. Hogyha megérik a búza, Szegény ember learatja; Megért szívem búbánatja, A halál lekaszálhatja.
6. Nap szárítja csapzott tollát, Nézi szíve választottját, Megesküszik földre-égre, Halálba is elmegy érte.
7. Lelke forrong, vonzza a távol, Õrültségét maga is sejti már, Csillagot kér az ég boltozatáról, S a földön legmagasabb kéjre vár, S minden közel és minden távol Kevés keblének, oly mély ott az ár. Johann Wolfgang von Goethe
8. A földbe hullt mag is kikel, Ha a tavasz reá lehel. Vágytól rég búra vált a kedve, Már rég hevült s ábrándozott, Végzetes italt szomjazott; Fiatal keble rég epedve Hordozta gyötrő vágyait, S várt, várt a lelke... valakit. Alekszandr Szergejevics Puskin
9. Vedd más mûveinek hasznát, mint méh a virágnak, Amely épségben hagyja, kifosztva is, azt. És ha mit átveszesz: alkosd át! mint méh a virágot, Hogy mézzé legyen itt, a mi virág vala ott. Vachott Sándor
10. Az vagy nekem, mint testnek a kenyér S tavaszi zápor fûszere a földnek; Lelkem miattad örök harcban él, Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg. William Shakespeare