Közönyös a világ... az ember Önző, falékony húsdarab, Mikép a hernyó, telhetetlen, Mindég előre mász s - harap.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember végtelen önzésébe minden céljához vezető utat lerövidítene, minden kanyart levágna... nem veszi észre, hogy miközben szorgalmasan észszerûsít, világokat tagad meg, maga is egyre tehetetlenebbé válik.
2. Az ember feljő, lelke fényfolyam, A nagy mindenség benne tükrözik. Megmondhatatlan kéjjel föltekint, Merőn megbámúl földet és eget; De ifjusága gyorsan elmulik, Erőtlen aggott egy-két nyár után, S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia. Kiirthatatlan vággyal, amig él, Túr és tünődik, tudni, tenni tör; Halandó kézzel halhatatlanúl Vél munkálkodni, és mikor kidőlt is, Még a hiúság mûve van porán. Vörösmarty Mihály
3. Az ember húsevő állat; hogy ne kelljen szégyelnie, hogy testvéreit megeszi, eltagadja a rokonságot; azzal dicsekszik, hogy magasabb eredetû; de minden az állatokkal való rokonságára mutat; úgy születik, mint ők, úgy táplálkozik, mint ők, úgy szaporodik, mint ők, úgy hal meg, mint ők. Anatole France
4. A világ borzasztó (...). Van, akit lenyel és elnyel, s van, aki fölébe tud kerekedni, és másokat is magával húz. De nem sok ilyen ember akad. Cassandra Clare
5. Az emberek csak emberek, Csalók, önzők, hitványak, Irigylik egymástól a nőt, A falatot, az ágyat. Mihelyest megszerezhetik, Kitúrnak mást belőle, Ember embernek farkasa, Saskeselyüje, ölyve.
6. Az ember mindig azt mondja: tovább már nem mehet - legyen szó nélkülözésről, fájdalomról, erőkifejtésről - s bizonyos idő múlva csodálkozva látja: még mindig nem ért a végső határhoz.
7. Az ember önző, s az a kiindulási alapja, hogy bármi, amit tesz, gondol és mond, az jó. Szerintem ezt mindenki így érzi, csak talán nem vallja be. Lang Györgyi
8. Minden korlátozza az embert, de semmi nem állítja meg. Egy válasza van: átlépi. A lehetetlenség határvonala mindinkább hátrahúzódik. Victor Hugo
9. Milyen szörnyû az ember, hogy amikor mindene megvan, egyáltalán nem értékeli! Mindig jobbat, többet, mást - mindent akar.
10. Az ember oly szorosan tartja magát fogva, hogy általában magát falja fel, amikor a világot kellene felfalnia. Clemens Brentano