Különös, hogy őrzik a házak az emberek múltját (...). Sokszor úgy tûnik, az ember már rég eltemette az emlékeit, aztán egy ház, ahol valaha lakott, újraéleszti őket.

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak (...) házak, melyekben békesség és öröm tanyázik. Ha megpillant az ember valahol egy ilyen házat, egyszerre úgy érzi, mintha hazaérkezett volna. Otthonszaga van a füstnek, mely belőle fölszáll. Nevet az ablaka, s az ajtaja hívogat. Az ember érzi benne a békét és a meleget, mely mint egy láthatatlan napfény, beragyog mindent maga körül. Wass Albert
2. Az emberek emlékeznek. Kivált az öregek. Nem a közelmúlt eseményeire, hanem a régi, mondjuk húsz évvel ezelőtti dolgokra. (...) Fontos dolgokat mondhatnak közéleti személyiségekről, esetleg régi botrányokról. Agatha Christie
3. Egy régi, elhagyatott háznál nincs szomorúbb látvány. (...) Mintha mindig csak a múlton merengene, és gyászolná a soha vissza nem térő napokat. (...) Üresen kong, és senki nem jár benne, csak a szél. (...) Talán holdsütötte éjszakákon mind visszajárnak... a múltbeli kisgyermekek, a rózsák és a dalok lelkei... és egy pillanatra az öreg ház is újra fiatalnak és boldognak álmodhatja magát. Lucy Maud Montgomery
4. - Haza? - ismételtem. - Mit tud maga az otthonról? Tudja, az otthon, az nem csak egy hely. Az emberek teszik azzá. Az emberek, akik törődnek egymással. Meg Cabot
5. Tudja, vannak dolgok, amiket az ember nem felejt el. Mindegy, milyen régen történt, valami felvillantja az emberben az emléket, és máris kristálytisztán áll előtte a múlt, ahogy volt. Agatha Christie
6. Az emberek hajlamosak megszépíteni a múltat.
7. Az ember, ha öregszik, szeret visszatérni a múlthoz. Szeretné átérezni, amit régen érzett. Agatha Christie
8. Az emlékek megszépítik a múltat.
9. Különös dolog a múlt. Egyfolytában az emberrel van, talán nem is telik el óra, hogy eszébe ne jutna valami, ami tíz-húsz éve történt, többnyire még sincs semmi valóságérzete, pusztán megtanult tények halmaza, mint egy csomó adat a történelemkönyvekben. Aztán az ember véletlenül meglát, meghall vagy megszagol valamit, főleg megszagol, amitől elindul visszafelé, és már nem a múlt idéződik fel benne, hanem ő maga van a múltban. George Orwell
10. Az ember szüntelenül keresi a múltjába vezető szálakat, és úgy követi őket, mintha a labirintusból kivezető út titka az emlékeiben gyökerezne. A már megélt események talán egyszerûbbnek, ennélfogva megbecsülendőnek látszanak, mert az eltelt idővel kimosódott belőlük az élet minden zûrzavara.