Kurátorok, történészek, galériatulajdonosok, mûkereskedők, ügynökök, aukciósházak és mûgyûjtők láthatatlan hálózata, amely meghatározza, hogy mely mûtárgyak kerülnek kiállításra a múzeumokban, illetve hogy mekkora összeget vagyunk hajlandók kifizetni az egyes mûvekért. Ezek a hálózatok ráadásul nem pusztán azt jelölik ki, hogy mi lógjon a múzeumok falain, de azt a parancsot is tőlük kapjuk, hogy mely mûvekért álljuk sorba, csak hogy láthassuk őket.

Kapcsolódó idézetek

1. A mûvészvilág mocskos kis titka, amely immár nyílt titok, abban áll, hogy ha valaki egyszer befutott, onnantól már mindenkinek az az érdeke, hogy az illető "befutott" is maradjon. Ha egy mûgyûjtő több millió dollárt fizet ki egy mûalkotásért, akkor neki, a mûvésznek és persze a galériának is elemi érdeke, hogy annak a bizonyos mûnek az értéke legalább ezen a szinten maradjon a jövőben is. A galériák nem élnének meg, ha nem léteznének mûgyûjtők. Ahogy a múzeumok sem. A múzeumok igazgatótanácsában pedig szintén mûgyûjtők ülnek. Barabási Albert-László
2. Egy mûalkotás értéke társadalmi konstrukció. A mûvészeti rendszerben úgynevezett kulturális tőkével rendelkező mûvészeti szakértők tekinthetők mérvadónak. A piacon a pénzzel vagy úgynevezett gazdasági tőkével rendelkező mûvészeti szakértők tekinthetők mérvadónak. Minthogy a galériások és kritikusok, múzeumigazgatók és gyûjtők, aukcionátorok és mûvészettörténészek személyes kapcsolatai révén a két rendszer szorosan össze van fonódva egymással, és kölcsönösen hat egymásra, a szavazatok az idők során ideálisan egybehangolódnak.
3. Az általunk mûvészetnek tekintett dolgot néhány kiválasztott hozza létre. Egy kis csoport teremti, népszerûsíti, vásárolja, állítja ki és dönt a mûvészet sorsáról. A világon néhány száz embernek van csak valós szava. Ha elmész egy mûvészeti galériába, csak egy turista vagy, aki a milliomosok trófeafalát bámulja.
4. Egy mûalkotás értékét a kapitalista társadalomban csak akkor ismerik el, ha pénzzé konvertálhatósága szavatolható. Ezen a ponton kerülnek a képbe a galériások és mûkereskedők. Õk változtatják pénzzé a mûvészetet. Õk befolyásolják a vágynak azt a mechanizmusát, amely a mûvészeti piacot mozgásban tartja.
5. Egy mûvészi mozgalom hatását gyakran azon mérik le, hogy az aukciósházakban mennyi pénzért találnak gazdára a mozgalom vezető alakjainak alkotásai.
6. A nagy mûvészek arany láncra fûzött, értékes drágakövekhez hasonlítanak. Az arany lánc - a mûvészi hagyomány, mely amellett, hogy megengedi, hogy minden mûvész a maga hatáskörében szabadon alkosson, alkotásait vonatkozásba és összhangba hozza kortársának, elődének és utódának az alkotásaival.
7. A gyûjtő olyan vásárló, aki ajándékot fogad el egy mûvésztől.
8. A mûvészet az, ami valamiféle valóságot fejez ki. A mûvész képes arra, hogy benyúljon valamely, számunkra megközelíthetetlen világba (...), megragadjon valamit, azt ki is hozza onnan, és úgy tudja kifejezni, hogy én, a hallgató, olvasó, néző is megérezzem, hogy miről van szó. Vekerdy Tamás
9. A festmény nem olyan, mint a lemez vagy a könyv, a festőmûvész nem a legnagyobb eladott példányszámból szerzi a vagyonát. Sőt épp az ellenkezője történik, és erre épül az egész rendszer. Egy festmény akkor ér többet, ha a többi kevesebbet, vagy éppen semmit sem ér. Ha szabad a vásár, ha mûbírálók, iskolák, galériák versenyeznek egymással, elvileg minden a legnagyobb rendben zajlik. Michel Bussi
10. Az lesz a sikeres, és az tudja megszólítani a legtöbb embert, aki befogadhatóbbá tudja tenni a mûvészetet, és közelebb tudja hozni őket a - szó jó értelmében - átlagemberekhez is, különös tekintettel a fiatalságra. A többség nem azt a képet fogja kiakasztani a szobába, amelyre XY azt mondja, ez bizony megér x százezer vagy x millió forintot, hanem azt, amelyik megszólítja, ami megtetszik neki, akár hangulat, üzenet, akár esztétikum szempontjából. Azok a galériák, amelyek nem hajlandóak erről tudomást venni, sokkal szûkebb réteget tudnak célközönségként megszólítani.