Lakásom lesz a hetedik magány, A halál felé nyílik ablaka. Kertjében csak emlékek teremnek S lakója csak a lelkem lesz maga. Kertjében örök emlékek teremnek, Nem érnek mérges vágyak már oda, Csak remény nélkül tüskétlen az élet, Ne várj csodát, az élet a csoda!

Kapcsolódó idézetek

1. Lelkem kertjének ajtaját Örökké zárva tartom... Virágjaim nem látja más, Csupán a hajnalhasadás S a csillagfényes alkony. Ráskai Ferenc
2. Hiszen ki nem talál Az életben többé gyönyört, úgy gondolom, Nem élő ember az, csak élő holttetem. Hiába rakod házad kincsekkel tele, Hiába vagy király, ha már örülni sem Tudsz semminek. Ha érte boldogságodat Kell adni, minden más a füst árnyéka csak. Szophoklész
3. A lét reménytelen. Sötét a szív magánya, bár mélyén olvadt érc hevül, de sziklarétegek zárják el, s mint a bánya, nem mutatja, mit rejt belül. Titkom sem él tovább, ha megszûnik személyem. A tárna összedől, és kincsei a mélyben maradnak menthetetlenül. Kálnoky László
4. Meghalok majd, mielőtt felébrednék, Élettelenül fekve az ágyon, Nem marad más utánam, csak néhány emlék, Nem marad más, csak a hiányom. Tankcsapda
5. Az egész életem nem más, mint folytonos várakozás, Öröm válik csalódássá, majd jön a lábadozás. De bármi történik, velem vagy, tartod a lelket bennem, A lelketlen világban ez az, ami elenged engem. Children of Distance
6. Van, ki lelke fényébe zár, Óh, Természet! s van, aki gyászba; Mi egynek: holtnak síri háza, Másiknak: élet és sugár! Charles Baudelaire
7. Ki hagyta rám telepedni a magányt Engedte hogy kikészítsen és időmet rabolja Hogy mozoghat ilyen otthonosan nálam Komisz undok magány Szürke hártyát von a tapétákra S a halál gondolatát tömködi a magába záruló csöndbe Hangokkal füstölöm ki onnan De mihelyt elhalnak a lépések a lépcsőházban Újra a hall szőnyegén hever vigyorog Mint egy elfeledett ruhadarab ami senkinek nem kell. Katarina Mazetti
8. A halálnak nincs romantikája, de mégis húz magához, Úgy várok rá, mint arra, mikor ajkam ér a szádhoz. Menny vagy pokol, könyörgöm, vegyél magadhoz, kérlek, Nincs más vágyam, mint hogy boldogan nyugovóra térjek végleg. Children of Distance
9. Amit látsz, az csak egy hamis otthon. Amit benne látsz, az csak egy üres tekintet. Hiszen engem látsz. A végtelen szomorúságot.
10. Én az álom, te az ébrenlét, Alig látom, de már véget is ér. Tükröt tart az élet, amit látni félek, Mert csak játszom, hogy minden szép. Halott Pénz