Magad, ha lehunyod, ha elhagysz, szempillám, barna szirmom elfagy. Dús lombom, koronám lehullik, magamon tipródhatok holtig.

Kapcsolódó idézetek

1. De ha elhagysz engem, meghalok, vagy ami még rosszabb, tán megmaradok, s akkor mindörökre elveszek, és már nem kell, aki hazavezet. Presser Gábor
2. Menj, karmos év. Menj, balsorsot hozó. Mélyre zuhanj az elmúlás ködében. Utánad nézek sújtottan, sötéten. Áprily Lajos
3. Te vagy szivemnek napsugára, Te üdvöm és hitem, Ha elhagysz, minden oly sötét lesz, Amilyen a szivem.
4. Pillantásodtól nő a fû, kihajt a száraz ág és tőled piroslik a vér. Ha meghalsz, meghalok; porainkból egyszerre sodor majd forgó tornyot a szél. Radnóti Miklós
5. Letûnt a délután, a fáradt És búcsúzik az esti fény... Kietlen és sivár lelkem És meg akarok halni én.
6. Színem változik, arcomon méreg sáppad, a hû értelem elhagyott, titkon könnyezem is, tudom; lassú tûz, szerelem kínoz, elégek én. Quintus Horatius Flaccus
7. Reggel, ha szemed kinyitod, nézz reám, és nézz reám este, ha lehunyod, engem nézz, mikor hó suhog, mikor nyár érce csörgedez a fán. Bella István
8. Hogyha tudnád, látnád, mit szenvedek érted, Oh, de megátkoznád csalfa hûtlenséged! Koszorút kötöznél, könnyed hullna rája: Letûnt boldogságom sötét fejfájára. Ady Endre
9. Ha egyszer cserbenhagy a képzelet, és utam folytatni már nem lehet, Szétszórom könnyû szívvel mindenem, ha te ott leszel velem.
10. Elszorul a szívem, A mikor azt látom, Hogy az, ki olyan volt, Mint egy tündérálom, Elfonnyad, megfakul Mint a letört rózsa, A szirmait elhullatja. Szerteszéjjel szórja! Ambrozovics Dezső