Mint jég a tûzben Úgy olvad a szívem Egy forró érintéstől Így lesz télből nyár.

🔮 Jövőkép ⚖️ Igazság

Kapcsolódó idézetek

Legyen a nyárnak minden perce a szerelemé, Érzem, egymás tüzében hogy foszlunk semmivé, Mert égni és szeretni akar, aki él, Majd szomorkodhatunk szépen, ha eljön a tél. Ákos
Hallottam már, hogy a szerelmet a tûzhöz hasonlítják. De ez nem igaz. Ha megérintjük a lángot, elkapjuk a kezünket. A fájdalom hirtelen és gyorsan ér, de azután el is múlik. A szerelem olyan, mint a jég. Észrevétlenül kerít hatalmába, lopva telepedik meg a testben, lebontva a védőgátakat, elfoglalva a szervek legrejtettebb zugait is. Nem forrósághoz, fájdalomhoz vagy égéshez hasonlít, hanem inkább egyfajta belső tompultsághoz, mintha maga a szív keményedne meg és változtatná az embert kővé. A szerelem öklébe zár, és olyan erővel szorít, hogy attól sziklák hasadhatnak ketté, hajótestek roppanhatnak össze. A szerelem feltörheti az útburkolatokat, porrá zúzhatja a márványt, lefonnyaszthatja a faágakról a leveleket.
A kedves olyan, akár a tûz, a hiánya szél, ami izzásban tartja a tüzet. A szívem hamuvá égett, de érted ég, és a te hiányod, mint a sivatagi szél, csak izzásban tartja.
Fölszív a vágy, mint patakot a hőség. Mind mélyebbről bugyog e szerelem. El nem apadnék, nehogy keserü könnyed gyüljön tengerré szilaj öleden. József Attila
Rád borulnék ősszel, takaró avarral És ha tél lehetnék, behavaználak. Beléd olvadhatnék nyíló szép tavasszal Forró nyár, ha lennék, beragyognálak. Bikini
A szívem hózáporként fúj majd mindent át, A lelkem hadd vágtasson, hadd tomboljon, szóljon hát! S ha végül minden percet jégkristállyá vált, a holnap rám talál és a múlt lehull majd rám.
Szerelem élő lángja, lelkem legközepében milyen vigyázva, míly szelíden sebzel! (...) Ó, tûz, gyönyörbe forgatsz! Ó, égés édessége! Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves! Keresztes Szent János
Fül-hallotta fagyos szó a szívbe hatolván jéggé válik.
Nemcsak azért kívánlak, mert kívánlak, s kívánva, nem-kívánni lenne kedvem, de ha nem várlak is, annyira várlak, hogy fagy és hőség váltva dúl szívemben. Pablo Neruda
Egy nap el fog tûnni minden fájó súly a szíven. Eljön, úton van már, érzem, ott áll majd a fényben. S így szól: egymagunkban voltunk, mostantól már ketten, forró szerelemben! Egy nap megtörténhet, halált hoz az élet, szerelmünknek nem vet véget!