Leáldozik a nap - zokogja mélyen a cselló mintha minden fénysugár kilobbant volna örökre a földön mintha valami lidércálmú lápból buggyanna fel az összes emberarcok a voltak és a születésre várók iszapsötét fullasztó bánata.

Kapcsolódó idézetek

1. A Nap lement. És én még várok, várok. Terád várok. Nem jössz? És sírdogálok: Szivemre a bánat halk csöppekben csurog. József Attila
2. Zokog - s szép szárán könny csorog, Mint halhatatlan gyöngysorok. Edgar Allan Poe
3. Ha könnyezel, mert eltûnt a nap, eltûnnek a csillagok is. Rabindranath Tagore
4. Földünk szikkasztja a bánat napja. Az éjszaka könnye jéggé fagyva. Álmodó hóra hull a holdsugár. Csak az én tavaszom nem jön el soha már. Margit Sandemo
5. A dal olyan szomorú, amilyen szomorú az, aki hallgatja. Jonathan Safran Foer
6. Naponként árvább egy reménynyel, S egy csalódással gazdagabb, Szivünkből ekként fogy az élet, Cseppenként igy fogy, igy apad. Szendrey Júlia
7. Elszalad az életed, ahogy a lenyugvó nap süllyed, A halál az est egyre nyúló árnyaiként közeleg. Patrul Rinpoche
8. Magadba roskadsz, mint egy elfáradt gyerek, Szél fújta szavaid úgysem hallják meg. Kopott ágyak, párnák, szakadt, piszkos függöny, S lassan a földre hull egy üvegszínû könny.
9. Felsír a hegedû, mintha egy szív sajogna, gyöngéd szív, hol sötét ûr kelt irtózatot! Magas oltár az ég, szomorú és nyugodt; alvadt vértóba fúl immár a nap korongja... Charles Baudelaire
10. Gyászos ez a dal, éppen engem hív, Minden múlt idő, már nem tudom, mit súg a szél. Érzem, itt a vég, nem is kezdeném, Jön a sötétség, rám hull, érzem én.