Legtöbbször úgy fosztjuk meg magunkat az örömtől, hogy rosszul rangsorolunk. Előbb biztos egzisztenciát akarunk teremteni, fel akarjuk építeni a házunkat, és csak ezután élni és örülni. Pedig nem az a feladatunk, hogy mindenünk minél nagyobb és menőbb legyen, hanem az, hogy kapcsolatunkban boldogabbak legyünk, mint egyedül.

Kapcsolódó idézetek

1. Hajszoljuk a felszíni értékeket, mert úgy hisszük, hogy általuk megvásárolhatjuk szívünk boldogságát, pedig a dolog épp fordítva mûködik. Előbb a belső örömöt és harmóniát kell megteremtenünk.
2. Kitûzünk magunknak célokat, amiket el kell érnünk, hogy boldogak legyünk: cél - teljesítmény elven. Ez teszi a boldogságot. A boldogtalanságnak az az egyik mozgatórugója, hogy nagyobbak a céljaink, mint a teljesítményünk. Matolcsy András
3. Általában azt várjuk az élettől, hogy megadja mindazt, ami után vágyunk, hogy a gondok maguktól megoldódjanak, és hogy az események örömöt okozzanak, éppen elegendőt ahhoz, hogy boldogok legyünk. Mindig magunkon kívül keresünk: kint szeretnénk megtalálni elégedettségünk forrásait, és azokat a dolgokat is, amelyekre ráfoghatjuk hibáinkat és szenvedéseinket. Így az alapján ítéljük örömöt adónak vagy elszomorítónak a dolgokat, az embereket vagy az eseményeket, hogy azok mennyire igazodnak nézeteinkhez illetve életfelfogásunkhoz.
4. Nem írhatunk listát arról, hogy mi tesz minket boldoggá: például a fagyi, vagy egy séta a parkban, és attól, hogy többször csináljuk, ami kedvünkre van, nem fogjuk megérezni, hogy a megfelelő helyen vagyunk, célunk van, szeretünk, hasznosak vagyunk, közösségben élünk, hiszen az emberi lélek ezekben a dolgokban keres megváltást. Valami több munkál ennél bennünk, több, mint a boldogságkeresés. Katie Patrick
5. Mindenki boldog akar lenni, és komoly energia rejlik bennünk, ami afelé terel minket, ami szerintünk boldoggá tesz minket. De emiatt sok szenvedésben is részünk lesz. Meg kell értenünk, hogy a státusz, a bosszú, a vagyon, a hírnév és a javak többnyire meggátolnak minket abban, hogy boldogok lehessünk. Thich Nhat Hanh
6. Az emberiség nem kéri tőlünk, hogy legyünk boldogok. Csak azt kéri, hogy a kedvéért legyünk kiválóak. Első az életben maradás, aztán, ha sikerül, jöhet a boldogság. Orson Scott Card
7. Minden helyzetben hamarabb látjuk meg a negatívat, jobban emlékszünk rá, és előszeretettel nagyítjuk fel. A kellemest pedig lekicsinyítjük, nem látjuk meg, nem is idézzük fel olyan könnyen. Az automatikus beállítódásaink ezért eléggé megnehezítik, hogy teljes, boldog életet élhessünk. Ha nem foglalkozunk a tudatos jelenléttel, akkor ezek visznek el bennünket.
8. Sokan maguk mondanak le a lelki értelemben vett függetlenségről. Önszántukból felejtettek el boldogok lenni. (...) Azt hisszük, vannak magasztos céljaink és fontos értékeink, miközben gyakran az egész életünk egy hajsza. A többet, a nagyobbat és a szebbet kergetjük. Keressük a boldogságot, s nem vesszük észre, hogy ott van az orrunk előtt, csak épp vastagon elfedik az újabb és újabb vágyak. Mindig csak dobbantunk a pallón, ahelyett, hogy végre megérkeznénk.
9. Ez az élet igazi öröme: elhasználódni egy célért, amelynek nagyszerûségét mi magunk ismertük föl, és teljesen megőrlődni, mielőtt még a szemétdombra hajítanának bennünket: hogy természeti erő lehessünk, ne pedig szenvedésekből és fájdalmakból összerótt, önző, lázas, nyomorult kis ember, aki panaszkodik, mert a világ nem annak szenteli magát, hogy őt boldoggá tegye. George Bernard Shaw
10. Kérdezzük meg az emberektől, hogy mit akarnak az élettől. A válasz egyszerû. Boldogságot. Talán ez az elvárás, habár pont az, hogy boldogok akarunk lenni, tart távol attól, hogy azok legyünk. Talán minél többet próbálkozunk, és jobban akarjuk a boldogságot, annál bizonytalanabbak vagyunk, hogy megtaláljuk-e. Elérjük azt a pontot, hogy már fel se ismerjük önmagunkat. Ehelyett csak mosolygunk. Iszonyúan próbáljuk annak a boldog embernek mutatni magunkat, akik lenni akarunk. Míg végül be nem ugrik, hogy mindig is ott volt. Nem az álmainkban vagy a reményeinkben, hanem a tudásban, a kényelemben. Az ismertben.