Ugrás a tartalomra
Csillagok alatt fekszik a test,
Az enyém, a tiéd, akárkié.
Könyörögnék, hogy engem szeress,
De nem ragyogsz rám már soha többé.
Kapcsolódó idézetek
-
Ne sírj kedves,
ne nézz hátra,
ölelj engem utoljára!
Ölelj engem két karodba,
úgy, mint régen.
Minden könnycsepp
egy-egy csillag fenn az égen.
Kormorán
-
A szenvedés jobbá gyaluljon,
többé lenni: a vágy ûz, nem hagy.
Üljön körül a mindenség is,
könyököljön reám egy csillag.
Keszei István
-
Csillag vagy fenn,
A föld én itt lenn,
Várom, hogy te
Beragyogj este...
Éjjel, ha altatsz,
Nappal, ha elhagysz,
Vissza, lehet, nem térsz,
De mégis itt vagy mindig.
-
Karjaid engem többé nem melegítenek.
Tested eztán nem az én combomon hevül.
Idén is csak kuporgok majd a takaró alatt,
s vágyom utánad szemérmetlenül.
-
Ragyogj reám, boldogságom csillaga!
Hogy ne legyen életem bús éjszaka;
Szeress engem, szívem gyöngye, ha lehet,
Hogy az isten áldja meg a lelkedet.
Petőfi Sándor
-
Ha szeretsz, én szeretem magamat.
Csillagként hadd forogjak előtted,
a csillagot ne szakítsd le,
elvérzik iszonyú sebétől az ég.
Takács Zsuzsa
-
Álmoktól ébren
álltunk a fényben,
nem volt már éj,
s nem voltak nappalok.
Testedhez bújtam,
és súgtam, mint égi angyalod,
ha meghal az érzés,
majd én is meghalok.
-
Alszom, s szívem virraszt, mindig tehozzád vágyom.
S melléd varázsol egy aranyló szárnyú álom.
A szívem a szíveden. Kezemmel reszketeg
érintem bőrödet, feszes lesz és remeg.
André Chénier
-
Te vagy mindenem, kit semmi sem pótolhat,
Fölöttem egyedül te uralkodol csak.
Ragyoghat az égről a napvilág másnak:
Engem éj környékez, bús éj, ha nem látlak.
Jakab Ödön
-
Csillagok letûnnek,
az idő elpereg.
Szeretlek, míg szivem dobog,
szeress, amíg lehet.
Tóth Endre