Lelkem kriptájára dőlve hû kutyaként őrzi a kijáratot a bánat.

Kapcsolódó idézetek

1. A szomorúság lyukat üt az ember szívében.
2. Nézek utánad mint a becsukott ajtó elrejt a hátad.
3. A gyász olyan, mint egy hûséges kutya: valahányszor elkergetjük, mindig visszatér. Rafik Schami
4. A katona lelkiismerete mindent elnyel, mint a pokol szélesre tárt kapuja. William Shakespeare
5. Az állat, bármilyen fejlett legyen is, az elméje börtönében él. Csányi Vilmos
6. Hisz mint rongyos, ócska zászló lóg lelkem testemen, idestova letépik, s maradok meztelen. Nemes Nagy Ágnes
7. Mint telefon az elhagyott lakásban, mely éjidőn reménytelen csörömpöl, úgy jajveszékel itt hiába lelkem, oly messze az élettől és örömtől. Kosztolányi Dezső
8. Egyéniségének ablakrácsai közül reménytelenül mereszti szemét az ember a külső körülmények börtönfalaira, míg csak nem jő a Halál, hogy hazaszólítsa a szabadságba. Thomas Mann
9. Üres a fejem, a lelkem árva, Egy nehéz súly húz vissza a magányba, És hatalmába kerít engem a bánat, Teljesen felemészt az önsajnálat.
10. Az élet, amióta az eszemet tudom, folyton megoldhatatlan helyzetek elé állít, mert nem szeret engem. Olyan tehetetlen vagyok, mint a kutya, aki véletlenszerûen kap áramütéseket a laboratóriumban, ezért nem képes azonosítani azok okát. Pedig a titok annyi, hogy nincs ok. Csakhogy ő egy idő után mindig számít a rosszra, mindig készül rá. Hát, nekem is, akár egy beszélni nem tudó állatnak, kérdőjelek sorakoznak a fejemben, kergetik egymást, mint kutya a farkát, egymásba harapnak, majd vinnyognak és vonyítanak.