Egyéniségének ablakrácsai közül reménytelenül mereszti szemét az ember a külső körülmények börtönfalaira, míg csak nem jő a Halál, hogy hazaszólítsa a szabadságba.

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek csukott szemmel utaznak a reménytelenségbe, én meg kibámulok az ablakon, és arról ábrándozom, hogy valaki felemeli ennek a mocskos szerelvénynek a tetejét, kiemel innen, és elvisz messzire, ahol megszûnik ez az életem, és elkezdődik egy másik, ami sokkal, de sokkal jobb ennél. Szentesi Éva
2. Az ember néha behunyja a szemét, hogy ne lássa a rossz dolgokat. És abban reménykedik, hogy mire kinyitja, már csak a jót látja meg.
3. Minél tovább ül börtönben valaki, annál nehezebb elképzelnie, mi van a falakon túl. Suki Kim
4. Az egyén saját nyomorán túl nem lát. Deák-Sárosi László
5. Az emberi lét tökéletesen megtestesül abban a szerencsétlen részegben, aki éjjel kint áll az utcán, veri a kerítést, és közben azt kiabálja: - Engedjenek ki! Hozzáfûzés: csak az illúzióid gátolnak meg abban, hogy meglásd, szabad vagy, és mindig is az voltál. Anthony de Mello
6. Szeméttelep, börtön, ugyanaz. Csakhogy a börtönben a szemét, amit kidobunk, a víz színén hánykódó törmelék, az emberi életek.
7. Az ember a saját akaratának a foglya. Arthur Schopenhauer
8. Az ember ragaszkodik az ellenségeihez, akik minden este ugyanazzal a gonosz, fagyos, kaján tekintettel fogadják, ragaszkodik a falhoz, amelyről mindig törvényszerûen visszapattan, ragaszkodik az idegenség légköréhez, amelyben jobban önmagára eszmél, mint barátok között, ragaszkodik az őserdőhöz, amelyben eltéved. Hevesi András
9. Mulatságos, hogy a halál mindenfelől támad. Az ember próbálja kicselezni, az egyik oldalról elbarikádozza magát, a másik oldalról a halál mégis utat talál hozzá. Stephen King
10. Az őrület (...) bezárja az embert. Börtön. Egy padlás, lezárt és fojtogató, az embert a saját sikolyai fojtják meg.