Lenge szellő, lenge szellő! Ne higgy a virág szavának, Amidőn oly esdekelve S kérve kér illatbeszéde: Lenge szellő, lenge szellő! Kérlek szépen légy te szél. Ott sötétlik barna felhő, Mely vihart rejt és villámot. Kergesd el a barna felhőt, Mert én félek a vihartól, Mert én félek a villámtól; Lenge szellő, lenge szellő! Kérlek szépen, légy te szél.

Kapcsolódó idézetek

1. Jöjj, szép tavasz, jöjj, tünde, enyhe lég! A felhő kebliből, míg zene kél, És rózsaszirmok árnyas fátyla rejt, Ereszkedj hát a földjeinkre le. James Thomson
2. Valamit most el kell mondanom. Félek, hogy nem lesz rá jobb alkalom. Elmondanám, ha volnának szavak, amik mindent jól elmondanak. Elmondanám, hogy bárcsak hallanád, de elválaszt már minket egy fél világ. Elmondanám, most végre megteszem, A szélbe súgom én: Te vagy csendben a szó, te vagy bennem a jó. Jöjj, mindig várok rád. Te vagy égben a kék, olyan angyali szép. Még mindig várok rád.
3. Csapom neked a szelet, hisz te, lám, Saját magadnak csapni nem birod, De szép fületlen, nem fülelsz reám, Versem neked kimondva is titok. De légy bár csonka, foltos és süket, Szívem mégis lakatlan nélküled. Varró Dániel
4. Hangod hallom, ha fúj szél, Mondd, hol maradsz, ha a csend kísér? Elsuttognám minden titkomat, Vágyom rád, oly` messze vagy. Zanzibár
5. Várlak, hogy elmondhassam: légy nyugodt, vagyok és leszek Neked. (...) Meleget kell egymásra fújnunk. Szeretetkötelekkel kell összekötnünk magunkat. Hideg a világ. Kihunynak a tüzek. Kell a tûz. Kell a fény. Kellünk egymáshoz. Hajtson egymáshoz a vihar. Kergessen egymáshoz a csend. Ne engedjük kihûlni magunk. Mert egyedül, egyedül olyan iszonyatos. Latinovits Zoltán
6. Nem kértem életet, nem kértem bánatot, sem szenvedést, De kaptam eleget, hidd el, mellé félelmet meg rettegést. Most itt állok, a szellő fúj fülembe síró dallamot, A könnyek porba hullnak, én meg magányosan ballagok. Children of Distance
7. Lennék harang, mi érted szól! Vigasz lehetnék, ha búcsúzol! Lennék szél, mely elkísér! Minden dal, ami benned él! Edda
8. Most mint elkapott levél, Kit süvöltve hord a szél, Nyugtalan vagyok magamban, Örömemben, bánatomban, S lelkem vágy szárnyára kél. Vörösmarty Mihály
9. Rózsa, rózsa, szép virágszál, Szálló szélben hajladozzál! Napsütésben nyiladozzál, Meglocsollak, illatozzál!
10. Oh várlak én is, várva várlak, Téged, te fénye felhős éjszakámnak. Remegve ejtem halkan a neved, Hogy áruló szellő se értse meg. Csak úgy reppenjen könnyû álomszárnyon Tehozzád, édes, szép álomvilágom. Gyóni Géza