Létem, ha végleg lemerült, ki rettenti a keselyût! S ki viszi át fogában tartva A Szerelmet a túlsó partra!

Kapcsolódó idézetek

1. Ki vehet el éntőlem valamit, S szegényebbé ki tehet engemet? Mindenemet magammal hordozom, Ha nem vesztettem el a lelkemet! Reményik Sándor
2. A kesergő szerelmes abban reménykedik, hogy egyszer majd őt is fogják szeretni. A boldog szerelmes attól retteg, hogy egyszer majd nem fogják szeretni. Radu Stanca
3. Az élet szenvedéssel teli, hát sokan elmenekülnek előle. Ha szerelmes leszel, életre ébredsz. És minél erősebb a szerelem, annál jobban tud fájni. Gaál Viktor
4. Áldottak mind, kik nekem örömet szereznek életem végső napjaiban... Áldott ő, ki fogja majd a kezem abban a percben, amikor elmegyek. Ljudmila Ulickaja
5. Akit sorsa meg akar tartani: síriglan - reményben ég el. Akit sorsa el akar veszteni: megveri tehetetlenséggel. Szilágyi Domokos
6. A tenger a megtestesült érzelem. Szeret, gyûlöl és sír. Fittyet hány minden próbálkozásnak, mikor szavakkal akarják fogságba ejteni, leráz minden béklyót. Bármennyit beszélj róla, mindig lesz valami, ami kimaradt. Christopher Paolini
7. Ha szereted, viszont szeret. Ha mosolyogsz, ő is ám! Ha bánat ér, megosztozik szegény szíved bánatán. Csukás István
8. Sóvárgom és rettegem a szerelmet, amely meglehet, a magasba emel, de ha elereszt, úgyis halálosan összetör majd. A. O. Esther
9. Szerelemnek tengerésze, roppant tengerek szelében hánykolódom, és remény sincs valamilyen révbe érnem. (...) Az a perc, melyben te itthagysz, az a perc lesz majd a végem. Miguel de Cervantes
10. Sok bánat ért, de mindent elviseltem, Melletted élve, téged fogva át, Mint a madár, mely párjához simúlva Könnyebben tûri erdők viharát. (...) Ha lelkem csügged és elszállni vágyik E földről, hol nem szívesen marad; Szerelmed az, mely vissza-vissza térit, Mint tavasz a vándor-madarat. Ábrányi Emil (ifj.)