Szerelemnek tengerésze, roppant tengerek szelében hánykolódom, és remény sincs valamilyen révbe érnem. (...) Az a perc, melyben te itthagysz, az a perc lesz majd a végem.

Kapcsolódó idézetek

1. Egy szó, ami hirtelen szíven talál, Elég, hogy összetörve, némán félreállj. A tengernyi gond között nincs semmi jó, Sorsod a hullámok közt vergődő hajó... S mert a célodtól oly messze jársz, Egy nap úgy döntesz, végleg kiszállsz. Homonyik Sándor
2. Csepp a tengerből, mely sziklás partot ér, Szirmok ezerfelé, amint virágot tép a szél, Csepp a véredből, ami mindent elmesél, Nincs már se égen, se földön, csak a remény, hogy visszatér. Kowalsky meg a Vega
3. Véled kelek, véled fekszem, Emléked tüzénél melegszem. Görcsösen, némán átkarollak: Tört roncsa zátonyult hajómnak. Első reményem, első álmom, Utolsó üdvöm, végsugárom. Betöltetlen, égi ígéret, Titkon, éjjel szenvedek érted. Berde Mária
4. Ott találok rád, hol már nem reméllek, mikor már nem követlek, utólérlek, csak át kell lépnem sorsom peremén. Beney Zsuzsa
5. Ifjúság és remény Örökre veszve van Az évek tengerén: Remélni oly nehéz A kornak alkonyán, S szeretni tilt az ész Letünt remény után. Vörösmarty Mihály
6. A tenger a megtestesült érzelem. Szeret, gyûlöl és sír. Fittyet hány minden próbálkozásnak, mikor szavakkal akarják fogságba ejteni, leráz minden béklyót. Bármennyit beszélj róla, mindig lesz valami, ami kimaradt. Christopher Paolini
7. Én úgy nézek rád, úgy nézlek előre, mint akit már réges-rég elvesztettem, a bor lecsöppen, szétfolyik a vágyam megkoszosodva, reményvesztetten. Nem nyúlok utánad, épp csak nézek, lefolyóban eltûnő víz után, mely, ha örvénylik is, nem fordul vissza, mint ki szeretett élni, de halni sem utál. Kiss Judit Ágnes
8. Minden kapcsolat véget ér. Mindegyik egy nyomokban jó élményeket is tartalmazó, masszív szívás. Mint a Titanic, (...) olyan a szerelem is. Az elején még boldogan táncolsz a bálon, aztán a tenger mélyén találod magad. A deszkára csak egy ember fér fel, az is rohadtul fázni fog, mire kimentik, de a másikat konkrétan elnyeli a tenger.
9. Én szállok az idővel és a széllel szembe talán, Telve a reménnyel: aki elment, vár még rám. Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám, Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám. Nem büntethet az ég, ha így állok eléd, Lelkemben bûntelenül, Mert hiányzol. Demjén Ferenc
10. Ha végleg elhagysz, az én életemnek megszûnik az értelme. Ha hagylak elmenni, soha többet nem látlak viszont. De hiába próbálok küzdeni ellene, csak halasztom a halaszthatatlant. Szembeszállok mindennel, hogy még egy percet eltölthessek veled, és ha ez lehetséges, akkor egész életemben érted fogok küzdeni, azért az egyetlen percért, és azért az egy kimondatlan szóért!