Lombtalan lomb a mi lombunk, Virágölő a virágunk, Árnyéktalan az árnyékunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Te rózsaszál vagy, Én tövis vagyok; Te napsugár vagy, Én könnycsepp vagyok. (...) Lánya a fénynek, Én halál vagyok, Nagy ellentéted, Leláncolt rabod.
2. Hogy a virágok elhervadnak, S lehullnak a fák galyjai... Ne félj, ne félj, a mi szerelmünk, Az örökké fog tartani. Tóth Kálmán
3. Az élet (...) virág és tőr, az élet az, hogy mindent pirosnak látunk, aztán mindent kéknek, az élet a gyûlölet és a szerelem, a bûbájos és elragadó gyûlölet és a kegyetlen szerelem. Anatole France
4. Drága összetört virágaink, Pihenjetek csendesen, Ne érezzétek fájó könnyeink, Álmodjatok, míg találkozunk odafenn.
5. Nélküled nincsen, Nincs ami jó, Nekem te vagy a minden, Az árnyék, a fény, a csönd és a szó. Road
6. Virágszálam, gyöngyvirágom, Engedd orczád megcsókolnom; Te vagy az én drága kincsem, Rajtad kívül semmim sincsen. Petőfi István
7. Az öröm virág a télben, fény a sötétségben, a lélek békéje, amit senki el nem vehet.
8. Összeköt bennünket a szerelem. Egymáshoz forraszt az örökkévalóság. Te vagy az én fényem, én a te árnyékod. Már egyikünk sem létezhet a másik nélkül. Daniel Glattauer
9. A szeretetben légy a nap, barátságban és testvériségben az áradó folyó. Vétkeidben a sötét éjszaka, alázatodban a világos ég, haragodban a halott. Légy minden, ami vagy, anélkül, hogy lássalak, valójában ki is vagy.
10. Ó, ha eljön öregkorunk, Szerelmünk mélyebb s babonásabb... Ragyogj, ragyogj hát, alkonyunk, Végső szerelmünk fénye, áradj!