Drága összetört virágaink, Pihenjetek csendesen, Ne érezzétek fájó könnyeink, Álmodjatok, míg találkozunk odafenn.

Kapcsolódó idézetek

1. Nyugodjatok lenn békében! Találkozunk fenn az égben! A szelíd emlékezet virrasszon álmaitok felett!
2. Fogadd hát, Kedves, ezt a kis virágot szívesen tőlem, s e csendes dalt is. Látod, csak üdvözölnek s mit sem kívánnak Tőled, s ha megfakultak, úgyis eldobod őket.
3. Csókoljuk egymást, együtt pihenünk, Áltatjuk egymást, hogy egymásra vártunk, Halvány az ajkunk, könnyes a szemünk, Sápadt a lángunk. Ady Endre
4. Ne sírj kedves, ne nézz hátra, ölelj engem utoljára! Ölelj engem két karodba, úgy, mint régen. Minden könnycsepp egy-egy csillag fenn az égen. Kormorán
5. Kedveseink! álmodjatok édes, szép siri álmot, Õrt áll itt szeliden, s nem feled a szeretet. Tóth Árpád
6. Tudom, mi bántja a szívedet, Add nekem most a könnyedet, Az álom lassan véget ér, A remény mindig megmarad, A lelkedben él, S mi emlékszünk majd rád, Ne félj!
7. Legyen olyan egész élted, A minő a legszebb álom, Gyûjtse össze neked az ég, Az én szétszórt boldogságom. Tóth Kálmán
8. Amit az élet tőled megtagadt, Megadta a sír, bárha oly sötét; Itt elvesztetted szívnyugalmadat, S a túlvilágon újra felleléd! S azért nyugodj hát békén, csendesen, Mi majd virággal fedjük sírodat, Emléked nálunk örökös leszen: Költészeted szent ereklyénk maradt!
9. Ne várd, hogy újra kezdjük. Elpusztultál, nem vagy. Nem én, te ölted meg szerelmünket. Elhervadt, mint vadvirág, melyet az út szélére dobtak és letapostak. Caius Valerius Catullus
10. Hogy a virágok elhervadnak, S lehullnak a fák galyjai... Ne félj, ne félj, a mi szerelmünk, Az örökké fog tartani. Tóth Kálmán