Magához hasonló nővel soha nem találkoztam (...). Maga a kedvemet keresi, mégis uralkodik rajtam: amikor úgy látszik, szelíden meghajlik akaratom előtt, tulajdonképpen fölém kerekedik. Elhiteti velem, hogy az ujjam köré csavarhatom, mint valami puha selyemfonalat, és ugyanakkor megremeg a szívem, ha csak rám néz. Menthetetlenül meghódított, és még soha, egyetlen hódításom sem tett olyan boldoggá, mint az, hogy a maga rabszolgája lettem.

Kapcsolódó idézetek

1. Ártatlannak képzeltem a tekintetem, miközben néztem, ő azonban kihívásnak vette. Kiszolgáltatta magát a tekintetemnek. Lelepleződtem, és így soha többé nem tagadhattam le, hogy újból megéreztem a hódítás ízét. Drozdik Orsolya
2. Mindent szeretek benne, és én nem mondom ezt könnyen. Egész életemben csak színleltem a szerelmet. Azt hittem, csak az idióták hiszik, hogy így éreznek, de ez a nő örökre rabul ejtette a szívemet, és ha akarnék, se menekülhetnék. Elsöprő volt és megalázó, néha még fájdalmas is, de akkora szükségem van rá, mint a levegőre. Reménytelenül, visszafordíthatatlanul beleszerettem. Jobban, mint hinné.
3. Nem tudom elmondani, amit mondani akarok. Nincsenek megfelelő szavaim, amelyekkel széttörhetném ezt a borzalmas állapotot: a várakozást. (...) Megérintettél, felnyitottál, magadévá tettél. Féltékeny vagyok és őrjítően elhagyatott a némaságban. Az idő nem múlik. Egy helyben áll, de rossz helyen áll. Ingmar Bergman
4. Még sosem éreztem senki iránt olyan erős vonzalmat, mint irántad. A tested és a lelked valósággal megbabonázott. Nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy az enyém leszel... előbb vagy utóbb. A. O. Esther
5. Te ismered a szívemet, beletekintettél, megtaláltad ott az emléket és az élményt, mely hozzád köt. Mely te magad vagy. És ez számomra vigasz, bár érzem, hogy lazul a kötelék. (...) Még sosem voltam ilyen erős, mint amikor szembenézek veled, és fátyol mögött látlak reménykedve, hogy megbocsátod nekem, hogy az út további részét nem tehetem meg veled.
6. Milyen rémisztő ilyen melegszívû, odaadó valakit szeretni... Nem ismerek hozzád hasonlót. (...) Nem is volt soha szükségem senkire, de amikor rád hirtelen igen, már ki is csusszantál a kezemből. Nora Roberts
7. Vannak nők, akik annyira... nem is tudom, annyira ragadnak az emberre... imádattal és kutyahûséggel csüggnek rajta, és minden ragacsos körülöttük az érzelmektől. Az ilyesmit nem bírnám elviselni. Veled sohasem lehet tudni... sohasem lehetek egészen biztos a dolgomban. Bármelyik pillanatban megeshet, hogy hûvös és szenvtelen modorodban tudtomra adod, hogy meggondoltad magad, csak így, egyszerûen, még a szemed sem rebben. Izgalmas nő vagy! Mint egy mûalkotás... befejezett, tökéletes! Agatha Christie
8. Kezdtem megnyílni, és ez megrémített. Sosem volt bajom azzal, ahogyan rám nézel. Sokkal inkább azzal, amit érzek, amikor rám nézel: olyan dolgokat érzek, amiket nem lenne szabad, amiket nem hagyhatok eluralkodni magamon. Ugyanakkor... még soha semmi nem volt olyan rossz érzés, mint amikor már nem néztél rám.
9. Mikor alszom, eszem, vagy beszélgetek vidáman, azt hiszem, szabad vagyok s magamé már egészen: Te jössz és szívemre ejted parancsoló kezed s én látod újra, újra, jaj, újra rab leszek.
10. Néztem, ahogy (...) öltözik. Soha nem éreztem így a nő örök idegenségének titokzatosságát, mint amikor ezt a tükör előtti halk ide-odajárkálást követtem, ezt az eltöprengő önvizsgálatot, ezt a teljes önmagába mélyedést, ezt a visszasiklást a női nem öntudatlan ösztönvilágába. Jóformán el sem tudtam képzelni egy nőt, amint csacsogva vagy nevetgélve öltözik... s ha meg is teszi, bizonyára hiányzott volna belőle az örök megfoghatatlanság titka és soha meg nem fejthető varázsa. Erich Maria Remarque