Ugrás a tartalomra
Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a gazdag milliót költ: hogy éljen,
S millió szegény a nincstől hal éhen,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,
S kérd: Uram! - Add meg a napi kenyerünket!
Kapcsolódó idézetek
-
Szegényt ha látsz, ne fordulj el tőle,
Szegd meg a kenyered és adj belőle.
Ha könnyet látsz, törüld le menten,
Ne légy fukar a várt könyörületben.
-
Ha nékem százezer forintom lenne,
Jaj istenem, az eszem is elmenne.
Átölelném a mennyet és a földet,
És hozatnék egy kis adag pörköltet,
Egy percig se gyötörne téli bánat:
Befûttetném a hónapos szobámat.
Hallgatnám, mit az angyalok zenélnek:
S a pénz akkor köllene a fenének.
Gábor Andor
-
Inkább maradjak szegény, semhogy a vagyon kiforgasson valómból. Inkább maradj te is szegény, a ki jó szívvel ad egy darab kenyeret a nálánál is szegényebbnek, semhogy duskálván a földi javakban, szív nélkül, tüntetőleg, az egész világ szemeláttára dobj kalácsot az éhezőnek.
Benedek Elek
-
Kelj föl, uram Isten: emeld föl kezedet! Tereád van hagyva a szegény! Te légy segítője az árváknak..., hogy ne kegyetlenkedjék többé a földből való ember!
Gárdonyi Géza
-
Lelkem, szívem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen...
...De nincs erőm ily nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem!...
Ady Endre
-
Naponként árvább egy reménynyel,
S egy csalódással gazdagabb,
Szivünkből ekként fogy az élet,
Cseppenként igy fogy, igy apad.
Szendrey Júlia
-
Egyik ezrest a másikra rakni, a kövér milliókat összehordani - egy élet árán! Aztán egy szép napon jön a halál - és ő volt - nincs! A milliók meg itt maradnak.
Hegedüs Sándor
-
Néz égre, földre, s nem tanál
Segélyt, mivel neked
Szolgálna; s búd hulláminál
Nyugtatná érzeted.
De mégis nyúgodj édesem!
Majd én a percet ellesem,
Midőn örömmel szolgálok neked,
Hogy fölviditsam kintelt életed.
-
Hányszor hallottuk az életben ezt a könyörgést, ezt a parancsot, ezt a kétségbeesett kiáltást, mintha a halál kapujából ordították volna, mintha a szégyen és a pusztulás gödreiből vonítottak volna fel az égre. "Szeress!" Mintha valaki fukarságból vagy gonosz szándékkal megtagadna egy sorvadó lélektől valamilyen alamizsnát, mintha igazán hatalmasok lennénk, csak nem akarunk élni hatalmunkkal, mintha valamilyen megfontoláson vagy elhatározáson múlna, hogy szeretünk valakit! "Szeress!" Mintha egy elkárhozott könyörögne: "Ments meg!" Mintha egy halálra sebzett kiáltozna: "Segítség!" De hiszen akarok, akarok segíteni... nesze, egy pohár víz! Nesze pénz! Nesze, gyöngédség! A többit, ami kell hozzá, hogy szeresselek, úgyis csak te adhatod.
Márai Sándor
-
Folyjon körül, velem, át rajtam az élet. Legyen élmény, hogy élek, remegjen, feszüljön, harsogjon, döngjön bennem. Életed add ennem, vizedet add innom, Uram, hadd járjam, osszam meg az élőkkel életed.
Folk György