Ugrás a tartalomra
Magyarországon ma kétféle felelősség létezik: egy mindenkire és egy a bírókra vonatkozó. A "bírói gyakorlat", vagyis a bírók alkotta jog lényege pedig az, hogy a bírónak nincs felelőssége. Mindenki más polgári és büntető felelősséggel tartozik azért, amit tesz, az általa okozott károkért, hátrányokért - a bíró nem. Történik pedig mindez a bírói függetlenség szent és sérthetetlen elvének égisze alatt - megfeledkezve arról, hogy nem az a függetlenség, ha nincs felelősség, ellenkezőleg: csak az a függetlenség valódi, amely kellő felelősséggel párosul. A bíróságokon azonban ma a függetlenség álcája mögé bújt felelőtlenség az úr, s ezt sokan a tévedhetetlenség talárjába bújva próbálják érvényesíteni.
Kapcsolódó idézetek
-
A törvényeket a bíráknál rosszabb emberek alkotják. Maga a bíró csak akkor válik a törvényhozónál is bûnösebbé, ha szükség esetén nem meri felülbírálni az alvilág diktálta törvényt lelkiismerete és bírói függetlensége szerint.
-
Ha van különbség a szabadság és a felelősségvállalás között, akkor én a szabadságot választom. Bár ez nem igazi különbség. (...) Nem arról van szó, hogy szabadok legyünk valamitől, hanem hogy szabadok legyünk valamihez.
-
Büntetőjogunk a bûnfelelősség elvén mûködik. Egy embert a bûnössége szerint büntetünk, azt kérdezzük, milyen mértékben tehetjük felelőssé a cselekedeteiért. Ez bonyolult. A középkorban egyszerûbb volt, csak a tett szerint büntettek: a tolvajnak levágták a kezét. Mégpedig minden esetben. Mindegy volt, hogy pénzsóvárságból lopott-e, vagy mert különben éhen halt volna. A büntetés akkoriban nem matematikázás volt, minden egyes bûncselekménynek előre pontosan meg volt szabva a büntetési tétele. Mai büntetőjogunk bölcsebb, jobban igazodik az élethez, de közben nehezebb feladatot is ad.
-
A bizonyítékok felhasználásának szabályai megtiltják, hogy az esküdtek meghallgassanak nem megfelelően felvett tanúvallomásokat, még ha azokból világosabban lehetne is látni, bûnös-e a vádlott vagy ártatlan. A bíróság nem az igazság kiderítésére való, hanem igazságszolgáltatásra. Vannak szabályaink, azokat be kell tartani, és ha azt mondjuk, hogy a vádlott bûnös, akkor azzal - ha gondosan válogatjuk meg a szavainkat - nem azt mondjuk, hogy elkövette mindazt, amivel vádolták, hanem azt, hogy annak rendje s módja szerint, szabályosan elítélték. Legyenek bármilyenek a szabályok, némelyik bûnöst szabadon fogjuk engedni, az ártatlanok némelyikét pedig börtönbe fogjuk zárni. És minél kevésbé engedsz szabadon bûnösöket, annál valószínûbb, hogy fogságba vetsz ártatlanokat. Megpróbáljuk tehát úgy meghatározni a szabályokat, hogy a társadalom úgy vélhesse, megtaláltuk a legjobb kompromisszumot.
Jordan Ellenberg
-
A közvélemény nyomása nemcsak a nyomozókra nehezedik, a bírák is ki vannak téve neki. Egy nagy figyelemmel kísért bûnügynél - ha a tévénézők, újságolvasók többsége magában már elkönyvelte bûnösnek a gyanúsítottat - bíró legyen a talpán, aki függetleníteni tudja magát az ítélete várható visszhangjától.
Janecskó Kata
-
A büntetőbíráskodás rendszerében talán a vizsgálóbíró helyzete a legérdekesebb. Minden ügybe bele lehet tekinteni, nem kell hosszú főtárgyalásokat végigszenvedni, és senkire sem kell hallgatni. Ez azonban csak az érem egyik oldala. A másik a magányosság. A vizsgálóbíró egyedül dönt. Minden tőle függ, bezárja az embert, vagy szabadon bocsátja. Egyszerûbb hivatások is léteznek.
-
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az orvostól az emberi élettel kapcsolatos nagyobb felelőssége miatt elvárható, hogy hibátlan legyen, hiszen ha én jogászként valamit elrontanék, legfeljebb értelmetlen lenne az érvelésem, kimaradna valami egy dokumentumból, de ha az orvos vág rossz helyen vagy ad rossz gyógyszert, az emberéletbe kerülhet. Ez igaz, de attól még az orvos nem lesz tévedhetetlen és hibamentes.
-
A szabadság nem az, hogy valaki vállalja a felelősséget - a szabadság ott kezdődik, amikor valaki vállalhatja a felelősséget. A vállalhatja azt jelenti, hogy lehetőségünk van legalább kétféleképpen dönteni. Lehetőségem van másként élni. Ez a szabadság.
Csernus Imre
-
Sok szó esik a szólásszabadsághoz való jogunkról, de többet kellene beszélnünk a szólásszabadságra vonatkozó felelősségünkről. Mind szeretnénk, ha meghallgatnának minket, de tegyünk különbséget aközött, hogy valaki okkal szólal fel, vagy csak azért, hogy felhívja magára a figyelmet.
Monica Lewinsky
-
Aki felelősséget érez, nem szabad ember.
Fredrik Backman