A büntetőbíráskodás rendszerében talán a vizsgálóbíró helyzete a legérdekesebb. Minden ügybe bele lehet tekinteni, nem kell hosszú főtárgyalásokat végigszenvedni, és senkire sem kell hallgatni. Ez azonban csak az érem egyik oldala. A másik a magányosság. A vizsgálóbíró egyedül dönt. Minden tőle függ, bezárja az embert, vagy szabadon bocsátja. Egyszerûbb hivatások is léteznek.

Kapcsolódó idézetek

1. A közvélemény nyomása nemcsak a nyomozókra nehezedik, a bírák is ki vannak téve neki. Egy nagy figyelemmel kísért bûnügynél - ha a tévénézők, újságolvasók többsége magában már elkönyvelte bûnösnek a gyanúsítottat - bíró legyen a talpán, aki függetleníteni tudja magát az ítélete várható visszhangjától. Janecskó Kata
2. Egy ember a másik ellen, egy megélés a másik ellen, egy vélemény a másik ellen... hogy aztán ebből mi kerekedik ki a bíróság előtt, az sokszor magán a rendszeren múlik, hogy az a rendszer mennyire teszi lehetővé az igazság felderítését. D. Tóth Kriszta
3. Magyarországon ma kétféle felelősség létezik: egy mindenkire és egy a bírókra vonatkozó. A "bírói gyakorlat", vagyis a bírók alkotta jog lényege pedig az, hogy a bírónak nincs felelőssége. Mindenki más polgári és büntető felelősséggel tartozik azért, amit tesz, az általa okozott károkért, hátrányokért - a bíró nem. Történik pedig mindez a bírói függetlenség szent és sérthetetlen elvének égisze alatt - megfeledkezve arról, hogy nem az a függetlenség, ha nincs felelősség, ellenkezőleg: csak az a függetlenség valódi, amely kellő felelősséggel párosul. A bíróságokon azonban ma a függetlenség álcája mögé bújt felelőtlenség az úr, s ezt sokan a tévedhetetlenség talárjába bújva próbálják érvényesíteni.
4. Kinél van az igazság? Nekem úgy tûnik, az igazságot csak a speciálisan erre kiképzett emberek kutatják: a bírák, a tudósok, a papok. A többiek mind az ambícióik... és az érzelmeik rabjai. Szvetlana Alekszijevics
5. Tudod, minden embernek van valakije, aki ügyésze, ellenőre, bírája, ugyanakkor kissé cinkosa is abban a rejtelmes és félelmes perben, ami az élet. Ez az ember a szemtanú. Õ az a valaki, aki teljesen lát és ismer téged. Minden, amit csinálsz, kissé az ő számára is készül, mikor sikered van, ezt gondolod: "Vajon ő elhiszi-e?..." A szemtanú a háttérben áll, életünk hosszat. Kényelmetlen játszótárs az ilyen. De szabadulni nem tudsz, talán nem is akarsz tőle. Márai Sándor
6. Az a meglátásom, hogy többnyire a jelentéktelen esetek adnak lehetőséget megfigyelésre és vizsgálódásra, az ok és az okozat közötti összefüggés elemzésre, amely valóban érdekessé tesz egy nyomozást. A komolyabb bûnügyek általában egyszerûbbek, mivel minél súlyosabb a bûn, rendszerint annál nyilvánvalóbbak az indítékok. Arthur Conan Doyle
7. Az olyan emberek, akik hivatalból kapcsolatba kerülnek mások szenvedéseivel, például bírók, rendőrök, orvosok, idővel a megszokás következtében annyira megedződnek, megkeményednek, hogy még ha akarnának, se tudnának másképpen bánni klienseikkel, mint ridegen és formálisan. E tekintetben semmiben sem különböznek a paraszttól, aki a hátsó udvarában birkát, borjút öl, és észre sem veszi a vért. Márpedig ha a bíró formálisan, lélek nélkül tekinti az egyént, nem sok kell hozzá, hogy egy ártatlan embert megfosszanak minden jogától és tulajdonától, és kényszermunkára ítéljék. Csupán idő kell hozzá: annyi idő, amennyi alatt bizonyos formalitásokat elvégeznek - s a bírót ezekért fizetik. Anton Pavlovics Csehov
8. Mindenképpen szükség van egy döntéshozóra, akire a többiek felnéznek és akit követnek. Ám ez nem azt jelenti, hogy ő dönt egy személyben mindenről - a többieknek is érezniük kell, hogy részesei a döntési folyamatoknak. Ed Catmull
9. A törvényeket a bíráknál rosszabb emberek alkotják. Maga a bíró csak akkor válik a törvényhozónál is bûnösebbé, ha szükség esetén nem meri felülbírálni az alvilág diktálta törvényt lelkiismerete és bírói függetlensége szerint.
10. Mindenki maga állítja elő érdemeit, és csúfságait is persze. Hogy mi az érdem és mi a csúfság? Nem túl bonyolult, minden józan értelmû ember meg tudja ítélni, ha egy kis fáradságot szentel neki. Önmagát pedig mindenki kénytelen megítélni, ha akarja, ha nem. S mindenki igazi bírája: önmaga. Elfogultak, önimádók, tévelygők, aranyborjú-imádók? Akkor is van egy másodperc, egy sajgó sejtés, egy csöppnyi keserû íz, ami kikezdi a mondvacsinált örömöket, a látszatsikert, a látszatéletet. Ez a büntetés. Súlyosabb mindennél. Lázár Ervin