Majdnem minden verekedés már a kezdete előtt eldől, az agy kikapcsol, előbb a szív ver, aztán a kezek is. Félni fogsz, ha nem is a veréstől, akkor attól, hogy legyőznek, ha nem is a fájdalomtól, akkor a megalázottságtól és szégyentől.

Kapcsolódó idézetek

1. Verekedni nem nehéz. Csak elkezdeni és befejezni az. Mert ha már egyszer elkezdted, magától megy a dolog. Az erőszakot csak az teszi bonyolulttá, hogy merni kell először ütni, és amikor már győztél, tudni kell leállni. Fredrik Backman
2. Ha valaki megsért téged és te élesen vissza akarsz vágni, előbb végy mély lélegzetet és ne beszélj addig, amíg gondolataid teljesen meg nem nyugodtak. Ez a módja a lélegzésnek, védelem az élet minden viszontagságai közepette, mert erőt, hatalmat kölcsönöz és a nehéz napokban reményteljesebbé és vidámabbá tesz.
3. Ha bent állsz a frontvonalon, nem gondolsz semmire. Nem is hallod a gondolataidat, mert a vér dübörgése elnyomja őket az agyadban. Praktikus kérdésekre koncentrálsz. Például, hogy merre vannak a menekülési útvonalak az utcában, hogyan kerülhetsz ki a tömegből. Hogyan óvd a kamerádat, miközben kifelé jövet oldószert locsolnak az arcodba könnygáz ellen a tüntetők. A félelem mindig utána kezdődik. Egyedül. Nem is igazi félelem ez, csak a kezed kezd el remegni, ha visszanézed a képeket. Így reagálja le az idegrendszered, hogy mennyire voltál közel a halálhoz.
4. Sietsz. Késel. Félsz. Azért is belevágsz, belém vágsz. A mozdulat közepén megbénulsz, már annyira bánod. Meg- teszed és nem: maga magával törlöd a tényt. Mindez még csak rossz sem. Aztán megint késel majd. Majd elsietsz. Fodor Ákos
5. Valakit megöleltem, vagy ő ölelt engem, és a legelső gondolatom nem az öröm volt, hanem az, hogy "Jaj! Ebből baj lesz!" Mindnyájunkban van drótakadály! Bennem is, benne is. És amikor oda kell adnom magam, félek, hogy megszúr. Sebezhető leszek. És sebzek. Müller Péter
6. A félelem nem olyan, mint a boldogság vagy a szomorúság; ez egy akut tünet, ami természeténél fogva nem tarthat hosszan. A félelem hamar enyhül. Vagy fokozódik, míg el nem ájulsz vagy belehalsz, halálra rémülsz; addig sikítasz, míg egy ér elpattan az agyadban. Dean Ray Koontz
7. Mindenek előtt ne félj! Az ellenség, aki téged meghátrálásra késztet, abban a pillanatban ugyanúgy fél tőled. André Maurois
8. Az első ütés? Nem azon áll vagy bukik. A második az, ami leleplező. Bárki képes egyszer ütni, dühből, félelemből vagy ösztönösen. De teljes erőből arcon vágni egy felnőtt embert olyan, mint belebokszolni a téglafalba, és mikor meghallod a csontok roppanását az ujjad alatt, történik valami. Mikor az ellenfél összeroskad, hátratántorodik, látod a szemében a félelmet, talán még kérőn fel is emeli remegő kezét, kegyelemért esdekelve... Mit teszel akkor? Még egyet ütsz? Ugyanoda, még erősebben? (...) Senki nem fog leállni verekedni veled többé, ha látta azt a bizonyos második ütést. Fredrik Backman
9. Szinte minden versenyen eljön az a pont, amikor elveszel. Kinyitod a szemed, és tudod, bajban vagy. A pulzusod szaporább, az önbizalmad semmivé lett, és hirtelen minden összezavarodik a lelkedben, szokatlan minden, egy dolgot tudsz csak biztosan, hogy utálod magadat, és utálod az egódat, amely arra kényszerített, hogy odaállj a rajtvonalhoz. Lassítasz, és magadba fordulsz.
10. Egy ellenség mindig a gyenge oldalunkról árulkodik. Ami jelentheti azt, hogy félünk a fizikai fájdalomtól, de a győzelem idő előtti érzését is jelentheti, vagy azt a vágyat, hogy felhagyjunk a harccal, mert úgy találjuk, nem éri meg. Paulo Coelho