Manapság már nemigen van olyan ember, akit régi szokás szerint vándornak lehetne nevezni. De ha mégis volna, mutatóba egy legalább, vándorútjából az az egy sem hagyná ki Erdélyt bizonyosan.

Kapcsolódó idézetek

1. Nagyon kevés ember mondhatja el azt magáról, hogy nincs útközben. Persze, vannak megállapodott emberek, akiknek az élete nagyjából egyformán, különösebb események nélkül zajlik, de szerintem még ők is úton vannak, mert nem lehet tudni, mit hoz a holnap.
2. Búcsúzni sose korai, mert mily csodára várnék? mégse tudom kimondani: Isten veled fû, sár, rét, hegy, út, folyó... jó ismerős, kitől el sose válnék - pedig talán nem is több a halál, csupán tikkadt vándornak árnyék. Zelk Zoltán
3. Az ember vándor, de nem magányosan vándorol. Együtt megyünk az úton.
4. Egyre több utazó, aki természetesen már többször is járt Párizsban és Londonban, Seholországot keresi. A szokásos útvonalakon kívül eső, isten háta mögötti helyeket, ahol nem is gondolnánk, hogy élni lehet - ahová senki nem veszi a fáradságot, hogy elutazzon. Seholország a divat. Gunnar Garfors
5. A séta csak régen volt úri huncutság, meg a naplopás dicsérete, manapság az út szélén bandukolni szégyen, a csóróság megalázó mélye. Gyalog faluhelyen az jár, akinek nem futja másra, vagy elment az esze, és a szabályt feloldó kivételek - gyerek vagy kutya legeltetése, kocogás látványosan drága sportszerekben, szerelmes andalgás szoros derékfogással - egyfelől nem ide tartoznak, másfelől elenyésző a mérték. Grecsó Krisztián
6. Te most utazol, de ugyanakkor ki sem tetted a lábad otthonról. Amíg együtt vagyunk, ez így marad, hiszen van melletted valaki, akit ismersz, és ez azt a hamis illúziót kelti benned, hogy minden ismerős. Úgyhogy ideje, hogy egyedül menj tovább. (...) Nincs két egyforma levél egy százezer fából álló erdőben. Talán két egyforma utazás sincsen. Paulo Coelho
7. Utasnak, szinte szüntelenül úton lévő vándornak lenni, sokan azt mondják, tágra néző, mélyet lélegző, merészen kíváncsi, szabad életvitelt jelent, azaz a boldog életet magát jelöli - föltéve, hogy e vándorlást senki, semmi nem gátolja, de nem is kényszeríti. Mások - s mindjárt megjegyezzük: jóval többen - a boldogságot inkább a vándorutakat követő letelepedéstől remélnék. Merthogy a kereső bolyongást, úgymond, mikor az ember újra csak újat óhajt látni, és ismeretlent vágyik nap mint nap tapasztalni, a nyughatatlan, ifjú lélekhez vélik jobbára illőnek, míg ellenben az érett felnőttkor örvendetes beteljesedésének titkát inkább az olykori utazásokkal színesített helyben maradásban látják. Závada Pál
8. Ahogy a vándor, aki céljához ért, hátra­tekint, hogy végignézze az utat, amelyet, ha­bár arcának verejtékével, megtett, nekünk is úgy illik, hogy az év végén még egyszer visszanézzünk az óévbe. Némely nap bár eső és vihar nehezítette meg utunkat, egy év se volt olyan rossz, hogy ne hozott volna egy kevés napsugarat is.
9. Nem mondtam ki azt a szót soha. És most már nem is tudom kimondani, csak ennyit: valami fáj, ami nincs. Valamikor hallani fogsz az életnek egy fájdalmas csodájáról - arról, hogy akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár, és ezt: Erdély, és ezt: Kárpátok - meg fogod tudni, mire gondoltam. Karinthy Frigyes
10. Aki keresésre indul, el akarja érni a célját. De miféle zarándok utasítana vissza étket és ágyat az útja során? Ne irigyelj hosszú utamért. Ha nem volnék utazó, sosem találtam volna rá tengered partjára.