Meddig szakít a sors még tőled el? Könnyem már elfogyott, kínom betelt. Barátságunkat így kettétöröd? Gyötörsz, ebben telik hát örömöd?

Kapcsolódó idézetek

1. Ha túl sok téma kényes, de kínos a hallgatás. A türelmem már véges, szétvet a megalkuvás. Régi jó dolgok miatt tûrni új rosszakat. Már nem tudsz többet adni, mert feladnád önmagad.
2. A mi barátságunk régi már. Akkor köttetett, amikor még mind a ketten szegények, de boldogok voltunk, és azt hittük, azok is maradunk. Reméltük csak, hogy közös, kemény munkával javíthatunk a helyzetünkön. De megváltoztál. Más ember voltál, mikor megismertelek. Sokkal több voltál, amíg szívünk és céljaink egyek voltak. Most kettéváltak útjaink, és ez pokolian kínoz. Már el tudnálak engedni.
3. Mit tegyek még, hogy kitaláld? Itt van a vége, már ne tovább! Hogyan mondjam el? Ez egy kín nekem. A szíved végtelen sivatag. Tőled a könnyem is elapad! Jobb, ha elmegyek! Így most ég veled!
4. Rongyos lett az ingem, foldozd meg. Rövid az örömöm, toldozd meg. Kösd meg a nyakkendőm, kibomolt. Emeld fel a szívem, leomolt. Páskándi Géza
5. Elepedek érted, a szívemet a vágy már rég szétmarta, Hová rohansz előlem? Összetartozunk! A sors is ezt akarta. Alvin és a mókusok
6. Én szenvedek, s pedig miattad, Miólta szívem elragadtad, Édes kegyetlenem! El-elhalok, mihelyt te jutsz eszembe. S így kell talán e gyötrelembe Örökre sínlenem. Csokonai Vitéz Mihály
7. Az én kívánságaim már régen teljesültek. Olyan messzire jutottam, amilyen messze csak lehet ebben az életben, legyen szó emberről vagy állatról. Nem vágyom többre. A megszokás az öröm ellensége. Guillermo del Toro
8. Hogyan lehettünk (...) egy hónapig olyan boldogok, miközben te tudtad, hogy halálra vagy ítélve? Hogy csináltad, hogy továbbra is szép és jókedvû maradtál? És én honnan vettem a bátorságot, hogy ne omoljak össze. (...) Lassan egy éve, hogy magamra hagytál. Annyira hiányzol... Tegnap volt a születésnapom, de úgy érzem, már nincs is korom. Guillaume Musso
9. Menjünk, kérlek, mert én még élni akarok, Bebörtönöz a sorsunk, de legyünk végre szabadok! A dolgok körülötted elrontják a holnapot, továbbállnak és kívánnak szép tegnapot. Értelmetlen életed érvágásra élezve, kilátásom képtelen korátokra képezve, a kezeink lefogva, érintésre éhezve, a szívünk darabokban, az életünk már szétszedte.
10. Én bántottalak és megaláztalak, örömeidtől de sokszor megfosztottalak. Nem tudom jóvá hogyan tehetném minden fájdalmas pillanatodat. Pedig nagyon szeretném. Juhász Ferenc