Elepedek érted, a szívemet a vágy már rég szétmarta, Hová rohansz előlem? Összetartozunk! A sors is ezt akarta.

Kapcsolódó idézetek

1. Szerelemmel múlik az idő, idővel a szerelem. Úgy látszik, tényleg igaz, nekem is ez lett a végzetem. Én nem akartam, hogy ez legyen, kérlek, ne haragudj érte, Az érzéseim irányítani nem tudom, a szívem lépett félre.
2. A sorsom, hogy érted éljek! Eldobnék mindent, csupán, hogy érezd: Áldott a végzet; szenvedni érted! Mindent elmondtam, S a szívem most újra könnyû és álmodó, És aki rám néz, tudja már, hisz éreznie kell: Igaz volt minden szó.
3. Elválunk most már. Te is elmégy, én is. Hogy összeforrott a mi sorsunk mégis. Ady Endre
4. Dacolnom kell a sorssal most, Szerelmem fénye végre ég, Elrepült előlem, s tán messze földön jár, Szívemmel látom őt.
5. Csak menj, sok hosszú év vár rád! Sorsunk egybeforrt, menj, vidd tovább! A hajnal ágyat bont neked, Megpihen rajta kemény fémszíved. Edda
6. Az elvétett szavakból és mozdulatokból végül összeáll egy ember. Nem az a bizonyos, akit szeretünk, hanem egy másik. Akit szeretünk. S megkezdjük keserves küzdelmünket, hogy egyesítsük e kettőt. A vágy gyakran elmossa a határt a két ember között, hogy aztán a kihûltség perceiben annál mélyebbnek érezzük a szakadást. Kolozsvári Papp László
7. Szeretlek, szenvedek. A sorsom fájdalom. Halld meg, nem titkolom az érted égő vágyat. Ó, szeretlek nagyon, engedd megvallanom, szeretlek, senki mást, és sóvárgok utánad. Afanaszij Afanaszjevics Fet
8. Valahogy a szív mindig messze jár... Keresed a jót, hátha rád talál. Kutatod a szépet, akarod az elmúlt időt. Idegen az út a lábad előtt, Te vagy, aki megleptél, nem számítottam rád, De amikor rám néztél, éreztem, nincs tovább, Te legyél a kezdet, légy a végső állomás, Maradj még egy életen át! Caramel
9. Menjünk, kérlek, mert én még élni akarok, Bebörtönöz a sorsunk, de legyünk végre szabadok! A dolgok körülötted elrontják a holnapot, továbbállnak és kívánnak szép tegnapot. Értelmetlen életed érvágásra élezve, kilátásom képtelen korátokra képezve, a kezeink lefogva, érintésre éhezve, a szívünk darabokban, az életünk már szétszedte.
10. Rejtekéből minden vágy kizúdul, forr a vér és partjain kitör, test a testbe átzuhanni vágyik, s szív a szívvel égve egybedől. Friedrich Schiller