Meddig tart egy mesés nyár, meddig szép egy csodás táj? Amíg rágja a rozsda a fegyvert, amíg látja az ember az embert. De van bennünk egy gonosz báj.

Kapcsolódó idézetek

1. A háború ezer veszélye eltarthat három századig, nyersz dél felé, veszítesz éjjelen. Az ember végül csak veszít. Kabátja rongyos, nadrágja keshedt, lopják a zsoldját főkutyák, de csoda végül mindig eshet. Haladjunk hát rendbe csak tovább! Új tavasz jön, zöldül a fű, friss zöld borul a hantra már, de aki még nincs föld alatt, kapcát cserél és talpra áll. Bertolt Brecht
2. A táplálék jó, feltéve, hogy éhes valaki. Ha már nem éhes és étellel tömik még tovább, akkor a táplálék már rossz. Egy táj vagy egy kép, vagy egy zenemû, egy költemény csak addig lehet szép, míg a sors, vagy a körülmények nem kényszerítenek rá, hogy örökké azt nézd, vagy azt hallgasd. A legszebb dal is, ha két napig egyfolytában kell hallanod, elviselhetetlenné válik. Füst Milán
3. Azt hiszi, a háborút feltétlenül át kell élni ahhoz, hogy tudjuk, milyen az? A háború szörnyû égzengés, gyilkos zûrzavar, meg bûz, meg rothadás... Edmonde Charles-Roux
4. Az ember nem élvezheti örökké a békét s a nyugalmat. Ám a gondok és a balszerencse sem végleges. Ha a sztyepp füvét a tûz felperzseli, az nyáron újra kinő.
5. Ha az ember életéből hiányzik a csoda, az elég szomorú dolog. És ha szomorú az ember, akkor olykor gonoszságra is képes. Matt Haig
6. A szavak ereje csodálatos, legyenek kegyetlenek vagy kedves szavak, és még akkor is, ha olyasvalakitől származnak, akit nem tart sokra az ember. Milyen sokáig ott maradnak, gyógyító vagy kísértő jelleggel!
7. Fura dolog, de mindent, ami jó, minden napot, ami szép, mihamar el lehet mesélni, és gyorsan végig lehet hallgatni; ám ami kellemetlen, szívdobogtató, sőt hajmeresztő, az nagy mesévé dagad, és időbe telik az előadása. John Ronald Reuel Tolkien
8. Miért ne juthatna el az emberiség a természet átalakításában odáig, hogy békéssé is tegye? Miért ne sikerülhetne az emberiségnek, ha mégoly parányi volt és lesz is, hogy egy napon elfojtsa, vagy legalábbis szabályozza a létért való versengést? S végül miért ne törölhetné el a gyilkolás törvényét? (...) Lehetséges, hogy fajunk kitart búskomorságában, őrültségében, hóbortjaiban, tébolyában és bódultságában, amíg csak el nem jön faggyal és sötétséggel a siralmas vég. Ez a világ talán gyógyíthatatlanul rossz. Én mindenesetre jól érzem magam benne. Anatole France
9. - Nézd, milyen szép a naplemente. (...) Tanuld meg élvezni a szépet. Nézd azt a vörösarany fényt, hogy átizzítja a barna sarat... - Sötét lesz - mondtam -, hamarosan besötétedik. A naplemente szomorú. - Hát a hajnal? Azzal mi a bajod? - Előkészíti az estét. - Végzetes csapás (...), aki a hajnalban is az eljövendő éjszakát látja. Jókai Anna
10. Csak az a boldogság, mely a sírig tart. Évekig tartó szerelem, mely aztán elveszti fényét, megkopik, sőt néha végkép megszûnik, csak oly boldogság, mely kevesebbet ér a boldogság hiányánál, mert a szomorúság perceit még sokkal szomorúbbakká teszi.