Még egy ok, amiért utálom a beszélgetéseket: egyik pillanatban még a törpök vannak terítéken, a következőben meg már apám sírja.

Kapcsolódó idézetek

1. Ki szeret kellemetlen témákról beszélgetni? Egy halálraítéltről, szegény családjáról, akik most még együtt vannak, de ki tudja, meddig, mert valamikor a jövőben már nem lesznek együtt, ugyanis az egyikük egész biztosan meg fog halni. Ráadásul a halál bekövetkeztéig még rondán le is fog épülni. Az egészet a legjobb messze elkerülni, mert ha nem látják, akkor nincs mit megérteni, feldolgozni, elfogadni vagy elutasítani. Légrádi Gergely
2. Utálok emberekkel beszélgetni. Valahányszor emberekkel beszélgetek, a rossz tulajdonságaim mindig felszínre törnek. Kanehara Hitomi
3. Kellemetlen, ha utálnak. És ennél már csak egy rosszabb van, ha még csak nem is utálnak, hanem keresztülnéznek rajtam.
4. Nagyon kellemetlen bizonyos dolgokról beszélni viszont legalább ilyen kellemetlen bizonyos dolgokról hallgatni. Nagy Gáspár
5. Utálom a kétszínû embereket, mert nehéz eldönteni, hogy melyik felüket pofozzam fel először. Yong Joon-Hyung
6. Nincs jó kapcsolatom a lusta emberekkel. Más nyelvet beszélünk. Nem értem, és nem is akarom érteni őket. Kobe Bryant
7. Nagyon rossz véleményem van a kérdezgetésről; túlságosan hasonlít az ítélet napjának stílusához. Feltenni egy kérdést ugyanannyi, mint eldobni egy követ. Mi nyugodtan ülünk egy domb tetején, a kő gurul tovább; más köveket is magával sodor, és egyszerre csak valami jámbor öreg mókusnak, akire sohasem gondoltunk volna... a fejére pottyan a tulajdon kertjében. Robert Louis Stevenson
8. Inkább kritizáljanak életemben, mint hogy együttérezzenek velem halálomban. Golda Meir
9. Miért van az, hogy a szüleim, akik olyan jóságosak, és annyira szeretnek, sehogy sem tudják felfogni, miben is élünk mindannyian? Sem a gondolataimat, sem az érzéseimet? Vagy velem is ugyanez lesz majd, és a gyerekeim rám is ilyen értetlenül néznek majd, és azt gondolják: az apánk olyan jóságos, és annyira szeret bennünket, de nincs miről beszélni vele? Bele van bonyolódva a saját unalmas, érdektelen világába. Nem, ilyen nem eshet meg velem. Ljudmila Ulickaja
10. Milyen hûtlen vagyok én is a halottakhoz! Én is csak azt mondom, amit ezek a majmok mondanak: szegény, meghalt! És elhiszem azt, és azután a szemem leszokja annak a képét, aki meghalt, és a fülemben elfonnyad a hangjának az emléke, és sajnálom őt, vagy nem sajnálom, de már nem követelem, hogy itt legyen merőleges alakban a földön. Már nem csodálkozom az ő létén, az ő külön, egyetlen arcán, nézésén, járásán. Úgy veszem, hogy ő, aki meghalt, ő halott. Szép Ernő