Még ha el is fogadjuk, hogy mi magunk nem leszünk többé, erős az igényünk arra, hogy emlékezzen ránk az utókor.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindannyian arra vágyunk, hogy valaki megőrizzen minket az emlékezetében.
2. Nagyon emberi, elemi félelem, amely sokunkban ott van: vajon kiknek és hogyan vagyunk fontosak? Ha már nem leszünk, meddig emlékeznek majd ránk az emberek?
3. Ha tudatában vagyunk az elmúlásnak, ugyanakkor számításba tudjuk venni az emberi létben rejlő hatalmas lehetőségeket, sürgető érzés tölt el bennünket. Buddha
4. Ahhoz, hogy emlékezzenek ránk, ahhoz, hogy valami fontosat hagyjunk magunk után, el kell mennünk.
5. Hiába hal meg valaki, ha tovább él az ember emlékezetében. Agatha Christie
6. A halottak minden emléke értékes marad, ha jelentettek valamit számunkra életünkben. Emily Bronte
7. A jó emlékek megmaradnak, az elmúláson idővel túltesszük magunkat. Kollár Betti
8. A halottaknak szükségük van ránk, hogy emlékezzünk rájuk, még ha nem is tudunk, csak annyit mondani, hogy sajnálom, amíg a szó minden jelentőségét elveszti és olyan lesz, mint a levegő. Audrey Niffenegger
9. Nehéz elviselnünk az elmúlás gondolatát, de tudjuk, hogy csak azok halnak meg igazán, akik semmilyen nyomot nem hagytak maguk után. Ha nem csak magunknak éltünk, továbbadott hatásunk akkor is érvényesülhet, ha már senki sem emlékszik ránk személyesen, valahogyan úgy, ahogyan rég elfeledett őseink génjeit is megőrizzük.
10. Olyan erős bennünk a késztetés, hogy megmagyarázzuk és értelmezzük a dolgokat, hogy még ha tudjuk is, milyen keveset érnek, nem hagyunk fel a magyarázatok keresésével. Aharon Appelfeld