Nagyon emberi, elemi félelem, amely sokunkban ott van: vajon kiknek és hogyan vagyunk fontosak? Ha már nem leszünk, meddig emlékeznek majd ránk az emberek?

Kapcsolódó idézetek

1. Még ha el is fogadjuk, hogy mi magunk nem leszünk többé, erős az igényünk arra, hogy emlékezzen ránk az utókor. Venki Ramakrishnan
2. Onnan tudjuk, hogy valami fontos nekünk, ha félünk, hogy elveszítjük.
3. Az fontos igazán, akit félünk elveszíteni.
4. Miért van emlékezetünk? Azért, hogy tudjuk, kik vagyunk, hol lakunk, vagy azért, hogy halálunk után is tovább éljünk a szeretteink emlékezetében? Sara Crowe
5. Az embert megigézi az örökkévalóság. Azt kérdezzük hát: visszhangot vernek-e tetteink a századok során? Hallják-e nevünket idegenek, ha már rég nem leszünk? Kérdezik-e majd, kik voltunk? Milyen bátran küzdöttünk, milyen lángolóan szerettünk?
6. Ha valami nagyon fontossá válik nekünk, ha elkezdünk ragaszkodni a tárgyakhoz, ideológiákhoz és emberekhez, akkor előbb-utóbb hatalmába kerít minket a félelem - a veszteségtől. Al Ghaoui Hesna
7. A közönség két nap, sőt, sokat mondtam, inkább fél órán belül elfelejti az embert. (...) Csak mi hisszük, hogy másoknak is létfontosságú, amit csinálunk, és emlékezetünk fennmarad az idők végezetéig. Ezek nagyon mulandó dolgok, az embereket mindig a jelen idő érdekli. Gálvölgyi János
8. Mindenkinek fontos valaki. Igazából csak a hiányából tudjuk, mennyire.
9. És ha egy kicsit csökönyös lennék (...), az azért van, mert emberi szív vagyok, és az már csak ilyen. Az emberek félnek, hogy valóra váltsák legnagyobb álmaikat, gondolván, hogy meg sem érdemlik, vagy megvalósítani nem tudják őket. Mi, emberi szívek, meghalunk a félelemtől, ha csak rágondolunk a szeretett lényre, aki örökre elmegy, vagy arra a pillanatra, amikor meghiúsul a várakozás, vagy arra a kincsre, amely - ahelyett, hogy előkerülne - mindörökre a homok rejtekében marad. Mert ha ez történik, végül nagyon szenvedünk. Paulo Coelho
10. Eddig féltem az emlékektől, nem akartam tudni róluk, ahogy a múltról se, mindig a pillanatnak éltem, úgy, hogy a jövő és a múlt nem létezik. De rájöttem, azok vagyunk, amiket az emlékeinkből fel tudunk idézni, és az, hogy minek tartjuk magunkat, nagyban befolyásolja, mi történhet majd velünk a jövőben. Zakály Viktória