Még mindig reszkető majmok vagyunk, akiket a szavannán való életre programoztak, de durva dobozokba kényszerítettek. Beledöglünk, hogy megdolgozzunk a pénzért. Beledöglünk, hogy ki vagyunk szolgáltatva a hatalmas gazdasági rendszerek kénye-kedvének, és hogy specializálódnunk kell, mint a rovaroknak. A betegség rögeszmékben nyilvánul meg. Tömjük magunkat a televízióval, a gyógyszerekkel, (...) mindennel, ami eltereli a figyelmünket az igazságról: arra teremtettünk, hogy kis törzsekben éljünk.

Kapcsolódó idézetek

1. A technológia elszakít bennünket a saját énünktől. Úgy teszünk, mintha az életben maradásunkért nem kellene ölnünk, elfeledteti velünk, hogy nem vagyunk többek gyilkos majomcsapatnál. Az emberek arról beszélnek, hogy vissza kell térnünk a természethez, és ezen csak azt értik, hogy kiránduljunk, meg hogy matassunk egy (...) házikertben, neveljünk galambokat, nyulakat meg virágokat, és elfeledkeznek róla, hogy (...) a karmok, agyarak és a vér természetes dolgok, míg a kiskert nem az. A dzsungel a természet, nem a kiskert.
2. Van bennünk valami, amit még mi magunk sem tudunk. Olyasmi, amit elfojtunk, de attól még létezik, és végül már túl késő lesz, hogy bármit is tegyünk ellene. Ez az egyetlen oka, hogy reggel felkelünk, és csak emiatt viseljük el a szemét főnököt, vért, izzadságot és könnyeket. Ezért akarjuk, hogy az emberek tudják: milyen jók, vonzók, nagylelkûek, viccesek és okosak vagyunk valójában. Féljetek tőlem vagy tiszteljetek, de könyörgöm, higgyétek el, hogy különleges vagyok! A függőségünk közös: elismerésfüggők vagyunk. Mindannyiunk közös mániája a vállveregetés, meg az aranyóra, és az a rohadt "Nagy vagy! Hip-hip hurrá!". (...) Valójában csak majmok vagyunk öltönybe csomagolva, és esdeklünk az elismerésért.
3. Az emberek a munkához, az ismereteikhez és szokásaikhoz bilincselten élik életüket. (...) Gyermekkoruktól kezdve szálakat fonnak maguk köré, és egyre szorosabb béklyóba kötik önmagukat, míg végül mozdulatlan lepkebábokká válnak. Amikor érzik, hogy megdermedtek, amikor a tüdejük már egyetlen szippantás friss levegőt sem kap, amikor már minden új gondolat kínt okoz, saját terhüket rárakják szegény gyermekeik vállára, és bottal hajtják őket az útra. Ugyanabba a sivatagba, ugyanazokba a bilincsekbe. Mika Waltari
4. A modern élet egyre fokozódó bonyolultsága, és a huszadik század mozgató ereje az egyént egyre inkább gigászi intézmények béklyójába szorítja, amelyek politikai, tudományos és gazdasági téren fenyegetik. A lélekkondicionálás, a szankciók és az engedélyek áldozatai leszünk valamennyien. Kulturális érzékenységünk hiányának tulajdonítható, hogy belekényszeríthettek ebbe a kelepcébe. Vakon rohantunk a sekélyes kényelem és a túlnépesedés felé, és közben elvesztettük esztétikai érzékünket. A profit, a hatalom és a monopóliumok kényszerítik ránk élettempónkat. Tûrtük, hogy ezek az erők teljesen elborítsanak, mit sem törődve a végzetes következményekkel. Charlie Chaplin
5. Még a felettünk hatalommal bírók is gyengék. Szarnak, véreznek, és amiatt aggódnak, hogy a gyerekeik talán már nem szeretik őket. Szégyellik az ostobaságokat, amiket fiatalon csináltak, és amikről mindenki más megfeledkezett már. Ezért aztán sebezhetők. Mindannyian a minket körülvevőkkel határozzuk meg önmagunkat, mert mi efféle majmok vagyunk. Nem tudunk felülemelkedni ezen. Így amikor figyelnek minket, hatalmat adnak a kezünkbe, hogy őket is megváltoztassuk. James S. A. Corey
6. Mindenki be van börtönözve a saját fejébe, mondom neked. És rázzuk a rácsokat naphosszat. Néha ki akarsz onnan szabadulni, együttérzést, megértést keresel mások tekintetében, de legtöbbször azt látod csak, hogy az illető is úgy bele van gabalyodva a maga dzsungelébe, minden erőfeszítése rámegy, hogy valami életlen bozótvágóval kivergődjön onnan. Lackfi János
7. Ragaszkodnunk kell a rögeszméinkhez, egyedül magunknak kell megfelelnünk, a világ meg le van szarva, magasról. Cserna-Szabó András
8. Olyan társadalomban élünk, amely folyamatosan azt próbálja belénk sulykolni, hogy változtatnunk kellene az életünkön. Jobbnak kellene lennünk, jobban kellene csinálnunk, jobban kellene kinéznünk, és jobban kellene éreznünk magunkat. Fogynunk és izmosodnunk kellene, egészségesebben kellene táplálkoznunk, jobb munkahelyet kellene találnunk, csinosabb ruhákat kellene hordanunk, és több pénzt kellene keresnünk. Azt csak elvétve halljuk, hogy pont úgy vagyunk jók, ahogyan vagyunk.
9. Elfuserálták ezt a nemzedéket. Semmi valódit nem kaptak, csupán pótszereket, a csömörig. (...) Én is így nőttem fel. Nem tudom, mikor döbbentem rá, hogy nem kell elfogadnom azt az alacsony értékrendszert, amelyet mindenfelől próbáltak belém sulykolni. Kioltják fantáziánkat, hogy aztán ők irányíthassák képzeletünket. Elsorvad bennünk mindaz, ami emberi s már csak anyagi értékekkel tudjuk túlüvölteni a bennünk ordító ürességet. Ez egy üzleties világ, amely azzal áltat, hogy megad nekünk mindent, mi az ujjpercünket se mozdítsuk; úgy tesz, mintha értünk dolgozna, holott valójában haszonállataiként tart bennünket. Vavyan Fable
10. A legnagyobb szenvedést az emberi alkalmazkodóképesség okozza. Ha egy másik állatfaj lennénk, egyszerûen kihalnánk, és kész. Most felgyújtjuk az esőerdőt, hogy szóját termesszünk, gyermekrabszolgákat kényszerítünk a kobaltbányákba, hogy olcsóbb akkumulátoraink legyenek az elektromos autóinkhoz, az életet abszurd módon hajhászva szemétdombközösségekbe zsúfolódunk. Jens Liljestrand