Megismerés erkölcsi nemesedés nélkül: csak a kifinomult kíváncsiság kielégítése. Megismerésünkkel fel kell emelkednünk a szellemiséghez, hogy a szellemiség ereje áthassa egész életünket.

Kapcsolódó idézetek

1. Semmi nem olyan sajátos, mint egy-egy ember jelleme. Mikor érdeklődésünk eljut a világ dolgainak szemlélése közben az emberi jellem ismeretéhez, egyszerre úgy érezzük, ez volt igazi feladatunk az életben. Minden más, amit megismertünk, csak ismereteinket gazdagította. De lelkünk csak a jellemek ismeretétől lesz gazdagabb. Márai Sándor
2. A megismerés és az átélt tudás szépsége felér a legmagasabb mûvészeti élménnyel, de nemcsak gyönyörködtet, hanem segít a természet erőinek megismerésében és felhasználásában, jövőnk építésében is. Öveges József
3. A legmagasabb bölcsesség egy tudományt ismer - a minden tudományát, azt a tudományt, amely az egész világmindenséget s benne az ember helyét is képes megmagyarázni. Ahhoz, hogy befogadhassuk ezt a tudományt, meg kell tisztítanunk, meg kell újítanunk benső önmagunkat, vagyis mielőtt tudni akarunk, hinnünk, tökéletesednünk kell. E célok elérése végett helyeztetett lelkünkbe az isteni fény, amit lelkiismeretnek nevezünk. Lev Tolsztoj
4. Kimerítően azt ismerjük, amit tökéletesen ismerünk. Tökéletesen pedig azt ismerjük, amit annyira ismerünk, amennyire megismerhető. Ezért, ha valami bizonyításon alapuló tudással megismerhető, és mi mégis csupán valószínûségi érvelés alapján fogadjuk el, nincs róla kimerítő ismeretünk. Aquinói Szent Tamás
5. A szellemi tudás befogadásának lélekállapota az alázat, módja az átélés. A létezés, vagy ha úgy tetszik, önmagunk mélységének átélése: innen már nincs hova süllyedni. Itt már nem véd sem hatalom, sem pénz, sem szerep, sem hírnév. Még a hazugság sem. Czakó Gábor
6. Valamit felfogni nem más, mint a szándékunknak megfelelő mértékben megismerni. Carl Gustav Jung
7. Az ember, mint a Természet megismerője: eszmét követ. Az ember, mint a Természet ura: rögeszmét. Megismerni ugyanis semmit sem lehet önmagunk megismerése nélkül, s aki magát csak felszínesen ismeri, tudja, hogy van benne egy önző és mohó ego, s van egy magasabb valója, akinek célja nem a birtoklás és a hatalom, nem a "természet leigázása", hanem az emberiség, a jóság és a szeretet. Erről azért tud kivétel nélkül mindenki, mert nincs olyan pillanata az életnek, amikor ne kellene arról döntenie, hogy kit szolgál: az életet, vagy a halált, a fényt, vagy a sötétséget, az áldást, vagy az átkot, a szeretet, vagy az önzést, önmagát, vagy az igazságot. Müller Péter
8. Az egész életet egy nagy tanulási folyamatnak tartom; a megismerés lehet az élet értelme. A tökéletes megismerés persze úgy sem adatik meg egy emberélet szûkös időhatárai között, de feltétlenül törekedni kell a dolgok minél teljesebb megismerésére. Bródy János
9. A valódi megismerést a szív adja, azaz a szeretet. Csak azt ismerjük, amit szeretünk. Lev Tolsztoj
10. Minden tudomány csak valamilyen értelmetlen kíváncsiság kielégítése lenne, ha nem arra törekedne, hogy az emberi személyiség létezésének értékét emelje. A tudományok igazi értéke úgy derül ki, ha megfogalmazzák azt is, hogy mit jelentenek eredményeik az ember vonatkozásában. Rudolf Steiner