Ugrás a tartalomra
Megjelent a fiú, akibe beleszeretett. Tudta, hogy megbízhatatlan, tudta, hogy semmirekellő, csakhogy ilyesmi még nem tántorított el egyetlen lányt sem a fiújától. Nem bizony. A fiatal lányok szeretik a csirkefogókat. Mindig is szerették. Beléjük szeretnek és meg vannak győződve róla, hogy ők majd megváltoztatják. A kedves, jóravaló, megbízható férjjelölteknek pedig az én időmben azt válaszolták, hogy testvérként fogják szeretni őket, amivel azok a legkevésbé sem érték be.
Kapcsolódó idézetek
-
Kicsit férfiasnak kell lenni, kicsit kisfiúsnak, semmi cafrang. A lányok azokat a fiúkat kedvelik, akik mernek önmaguk lenni.
Jens Liljestrand
-
Soha nem hittem volna, hogy az ember valakit ennyire megszerethet. Hány lány volt, istenem, hány lány, asszony, különböző városokban. Hosszabb, rövidebb ideig. Futó kalandok, néhány hónapos szerelmek. Beléjük bolondultam, tetszettek (...), de mindig ott tudtam hagyni őket. Jött egy másik, egy kívánatosabb, kéznél volt... nem csináltam belőle gondot. Örültem, ha találkoztam velük, de soha nem vesztettem el egészen a fejem. Kiválasztottam őket, elejtettem őket. Szép, sima ügyek voltak. Soha nem hittem volna, hogy valakit ennyire... Talán azért, mert ő választott ki engem. Ezt mindig éreztem, hogy ő választott ki engem.
-
Mi, nők, annyira bele tudjuk képzelni, magyarázni hihetetlen alakokba a fantáziát. (...) Lássuk be, a rosszfiúkra bukunk. A csibészekre, ebadtákra. Akik sosem javulnak meg, de mindig ebben bízunk. Mindig átvernek, így sajnos sosem unalmasak. Á, dehogy változnak! Kicsit még meg is aláznak. Várni kell rájuk. Nem jelentkeznek annyiszor, hogy elegünk legyen belőlük. Stratégiájuk kipróbált, kidolgozott. Csókjuk kábító, begyakorolt. Õk azok, akikért élni-halni kell. Akikért biológiai bombánk robban. Akiket kerülünk, mégis mindig beléjük botlunk. Ha választani kell, őket választjuk. A jófiúk nem mozdítanak ki pályánk egyensúlyából. Velük nincs is mit megbánni. Ilyet szeretnénk, de nem ilyet akarunk. Legalábbis nem készen. Szóval, rossz legyen, amikor elszédít, de aztán jó legyen a hatásunkra. És maradjon is olyan, hogy a többi nőre már ne legyen hatással. Esküszöm, nem értem magunkat. Csoda, hogy szegény jófiúk belerokkannak a próbálkozásba? A rosszak nem, mert ők nem is akarnak érteni minket. Csak mi őket. Ördögi kör ez.
Tisza Kata
-
A férfiak szeretik azokat a nőket, akik látszólag oda se bagóznak - amíg ezek a nők vonzók. Ugyanakkor a boldog nőket is szeretjük, amíg szépek, vagy a szomorú csinosakat, vagy a helyes arcú, dühös lánykákat.
Christopher Buehlman
-
Ha egy lány csinosnak hiszi magát, soha nem kételkedik, amikor egy férfi azt mondja, hogy szerelmes belé; mert ha azt hiszi magáról: elég elbûvölő ahhoz, hogy meghódítsa a férfit, természetesnek találja e hódítás következményeit is.
Daniel Defoe
-
Ha a nők már a házasságuk, kapcsolatuk elején tudatosítanák magukban, hogy hûséges férfi nem létezik, sok csalódástól és fájdalomtól kímélnék meg magukat. Mert minden férfi elcsábítható, meghódítható. Elcsábítani könnyû őket, de megtartani...
-
Tudja, milyenek a férfiak! Ha egy lány állandóan ott van, kényelmessé teszi az életét, gondoskodik róla és nyilvánvalóan rajong a gyerekekért... nos, előbb vagy utóbb a hálójába kerül.
Agatha Christie
-
Kezdtem beleszeretni. (...) Éreztem azt a zaklatott eufóriát, azt a boldog, gyámoltalan zuhanást, amelyet már az elsietett kezdetek során is mindig érez a kapcsolatokban az a fél, aki tudja magáról, hogy ő lesz majd az, aki szeret. Mert már ebben a zsenge korban is tudtam, hogy mindig van valaki, aki szeret, és valaki, akit szeretnek.
John Banville
-
Hányszor előfordul, hogy kiváló férfiak halálosan beleszeretnek hozzájuk nem méltó lányokba, butákba, hitványakba, olykor még csúnyákba is. Miért? Hogyan? Mi ennek a titka? Akkor hát nem a sorsszerû találkozás sodorja bele válságos pillanataikba az emberi lényeket, valami csírát hordoz magában az ember, amely egyszer csak megfogamzik.
Guy de Maupassant
-
A lányok magukkal hozzák eredendő naivitásukat, és hiszik, hogy a fiú a herceg, s talán fehér lova is lenne, ha olyan kort élnénk. A lányok ilyenkor önzetlenül és meggondolatlanul odaadják mindenüket, abban a biztos hitben, hogy a srác ezt nagyra értékeli. Ebben a korszakukban figyeld meg a lányokat! Olyan odaadóak, úgy ragyognak, úgy tudnak szeretni, hogy az már szinte egy... egy mennybéli kategória.
Cselenyák Imre