Megkértem a mandulafát: "Nővérem, beszélj nekem Istenről." És a mandulafa virágba borult.

Kapcsolódó idézetek

1. Barátságunk virágba borult, egyik önzetlen szív ajándéka ez egy másik számára. Elmondhatatlanul hálás vagyok ezért az ajándékért.
2. Imádkoztam istenemnek, Adna nyugtot már szivemnek; Azt felelte: nem tehetem. Hatalmasabb a szerelem! Lisznyai Damó Kálmán
3. Egy asszony azt álmodta, hogy a piacon betért egy teljesen új üzletbe, és legnagyobb meglepetésére Istent találta a pult mögött. - Mit árulsz itt? - kérdezte. - Mindent, amit a szíved kíván - válaszolta Isten. Alig mervén hinni a saját fülének, az asszony elhatározta, hogy a lehető legjobb dolgot fogja kérni, amit emberi lény csak kívánhat. - Lelki békét, szeretetet és boldogságot, bölcsességet és félelemtől való szabadságot akarok - mondta, majd kis idő múlva még hozzátette - nemcsak magamnak, hanem minden embernek a földön. Isten mosolygott: - Kedvesem, azt hiszem, félreértettél - mondta. - Mi nem gyümölcsöt árulunk itt. Csak magokat. Anthony de Mello
4. Próbáltál már valaha átölelni egy fát? Ölelj át egy fát, és egy napon rá fogsz jönni, hogy nem csupán te ölelted meg azt a fát, de a fa is válaszol neked: ő is átölel téged. Akkor valóban meg fogod érteni, hogy a fa nem csupán anyag, nem csak egy növényfaj a botanikai lexikonból, hanem egy ismeretlen Isten - ott zöldell, ott virágzik a kertedben, oly közel van hozzád, s téged hívogat, újra és újra téged szólít. Osho
5. Ha az életemmel kell fizetnem, én megtenném ezt érted, és ezt nem szavakkal mondtad, ezt a szemeiddel kérted. Az álmomban már jártál, és megfogtad a kezem, az élet szerelemfáján most a mi virágunk terem.
6. Én vagyok az első nővéred, egy darab földed vagyok, mit virággal te ültettél be, és most élek, virulok. Kis tó van benne, mit te ástál, és füves domb, két szép virágágy: mind a tied, gyönyörködj bennük! - Ha fekszem, mint most, veled együtt, szívem tele tiszta örömmel, minden ízem tele gyönyörrel - mint mustot, iszom leheleted, hallom szavad s feléledek.
7. Elmerülten úgy néztelek, mint föld a sarjadó füvet. Elbûvölten hallgattalak, mint erdő a friss kakukszót, domb hátáról messze hangzót. Virág virult, amíg szóltál, szívem kinyílt, az is szólt már.
8. Add meg, így kérem Istent, add meg, hogy viszontlássam őt, a kedves, drága nőt, s megédesítsem életét s ő minden gondomat elûzze, mint én az övét.
9. Nem vagyok nagyon istenhívő, viszont babonás vagyok. Amikor nincs Isten, babonák vannak. Én és az én sárga rózsám. Amikor ott van a vázájában, semmi rossz nem történhet velem. (...) Higgye el, hogy könnyebb egy szál sárga rózsával beszélgetni, mint Istennel. Gabriel García Márquez
10. Legyen szó egy szem makkról, amelyből tölgyfa lesz, vagy egy magról, amely színpompás virággá változik, van valami fenséges abban, ahogy a természet egy apróságból valami hatalmasat alkot. Legyél te is részese ennek a csodálatos folyamatnak, és ültess, hogy megtörténjen a varázslat!