Én vagyok az első nővéred, egy darab földed vagyok, mit virággal te ültettél be, és most élek, virulok. Kis tó van benne, mit te ástál, és füves domb, két szép virágágy: mind a tied, gyönyörködj bennük! - Ha fekszem, mint most, veled együtt, szívem tele tiszta örömmel, minden ízem tele gyönyörrel - mint mustot, iszom leheleted, hallom szavad s feléledek.

Kapcsolódó idézetek

1. Termő ékes ág, te, jó anya, életemnek első asszonya, nagy meleg virágágy, párna-hely, hajnal harmatával telt kehely. Weöres Sándor
2. A szívem a tiéd, mióta először megláttalak, és a két kezed között tartva a lelkem és a testem vigyáztál rám. Diana Gabaldon
3. Elmerülten úgy néztelek, mint föld a sarjadó füvet. Elbûvölten hallgattalak, mint erdő a friss kakukszót, domb hátáról messze hangzót. Virág virult, amíg szóltál, szívem kinyílt, az is szólt már.
4. Ha látlak, megelevenedek, mint egy terebélyes fa, virágot bontok, érzem életed lüktetését. Zágorec-Csuka Judit
5. Szeretek élni. Mert veled lehetek. Te vagy a gyökere mindannak, amit csinálok, ami vagyok. Életem nyugalmas középpontja.
6. Az első gondolatom mindig te vagy - és ez mindig is így volt. Előfordul, hogy csak fekszem és nézlek, ahogy a hajad szétterül a párnádon, egyik karod takarja az arcodat, a mellkasod pedig finoman emelkedik és süllyed. Időnként, amikor láthatóan éppen álmodsz valamit, közelebb húzódom hozzád, azt remélve, hogy így talán én is be tudok lépni az álmodba. Mindig is valahogy ezt éreztem veled kapcsolatban. Nicholas Sparks
7. Édesanyám, te drága lélek, általad lettem, tőled élek! Tápláltad testem, s lelkemet, s éreztem, szíved hogy szeret. Aranyosi Ervin
8. Hogy is felejthetnélek el, amikor hozzád képest mindenki más csak szegényes utánzat! Szeretlek, olyan nagy szerelemmel szeretlek, hogy a szerelem csírája szívemben virágba szökkent s egész pompájában kibontakozik. Anne Frank
9. Mától a tiéd vagyok, mert te az enyém lettél. Jogod van az életemhez, ahogy nekem jogom van a tiédhez! Óvjuk egymást: Te engem, én Téged! Ha kell, a fegyvered leszek, ha kell, a takaród, és majd bölcsőd a sírodban, mert ezt a világot együtt hagyjuk el. Neked adom a lelkemet, mert már érzem benne a tiédet. Ameddig erővel bírom, magam mellett akarlak!
10. Én lélegzek benned, élsz bennem, te bátor, vagyunk mi egymásnak fölvirágzott sátor. (...) Nagy László