Kedvem lett volna nevetni. Szerettem volna azt mondani: ó, te nagy szamár, gyere üljünk ide a töltés oldalába, hajtsd szépen ölembe a fejed, és mondd el a bánatodat. Neked talán nagyobb terhet kell cipelned, mint nekem.

Kapcsolódó idézetek

1. Á, téged is bánt néha, hogy a gondolat nem fér a szóba! Ez nemes szenvedés, édes barátom, csak a kiválasztottaknak jut osztályrészül; a szamár mindig meg van elégedve azzal, amit mondott, és mindig többet mond a kelleténél. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij
2. Ha fel akarsz ülni a szamár hátára, előbb legyen türelmed jó sokáig simogatni. Ion Luca Caragiale
3. Ó, bevallom neked, édes, mire vágyom: azt kívánom, hogy bundába burkolózva üljünk tarka, könnyû szánon, Heinrich Heine
4. Nevettünk. És ez jó érzés. Megkönnyebbülés. Mint nevetni egy temetésen. Talán nem helyénvaló, de határozottan szükséges. Jay Asher
5. Ó, úgy szeretnék eggyé lenni véled! Hogy folyna eggyé vérem és a véred, Mint szélvész ültén két fáradt folyam. József Attila
6. A szelíd szamár, ha durva is a modora, mindenképpen jót akar, és kétségtelenül jobb bánásmódot érdemelne, mint szidalmat és ütleget. Mary Shelley
7. Megöl a disznófejû Nagyúr, Éreztem, megöl, ha hagyom, Vigyorgott rám és ült meredten: Az aranyon ült, az aranyon, Éreztem, megöl, ha hagyom. Ady Endre
8. Azt hiszem, túl nehéz teher nyomja a vállát. Hadd vegyem át a felét. Ne akarjon mindent kézben tartani, mert ha egyszer tényleg erre lesz majd szükség, arra eszmél majd, hogy már mindkettő tele van.
9. Abbahagyni a nevetést körülbelül olyasmi volt, mintha egy rosszul épített töltés szivárgásait próbálná megállítani az ember: amint az egyik rést betömte, másutt máris újra folyni kezd a víz. Stephen King
10. Nehéz a szivem, hiszen bút fogan: örömöm tán a büntetések hozzák, hogy sírva nézem majd ha boldogan sétálsz azzal, ki méltóbb lesz tehozzád. József Attila