Megpróbáltam elmenekülni az arcomat égető könnyek elől, mert talán nem akartam beismerni a gyengeségemet. Talán a magányomban és a fájdalmamban akartam gázolni. Vagy a sírás is olyan, mint bármi más, amit teszünk. Akkor a legjobb, ha nem bukunk le.

Kapcsolódó idézetek

1. Légy erős! Ne fakadj sírva, soha! Amikor könnybe lábadna a szemed, ami előfordulhat, és nem szégyen az, akkor menj ki és fuss. Semmi sem tisztítja meg jobban az elmét és nyugtatja le jobban az idegeket. De ne feledd, hogy a sírást kifuthatod magadból, az árnyakat viszont nem. Jón Kalman Stefánsson
2. Amikor azt érzem, hogy egy adott helyzet vagy kis baleset rosszabbul is végződhetett volna, olyankor én is elsírom magam. Nem szégyellem! Chris Hemsworth
3. Az ember, ha manapság sír, rendszerint akarata ellenére sír. Kibuggyan belőle a könny, minden szándéka ellenére, s arcán nem a megkönnyebbülés, hanem a vesztes önuralom görcse látszik: "Vissza akartam tartani, de nem sikerült, s most bőgök, mint egy hülye." Azért mondjuk, hogy "kiszökött" a könny a szemünkből, mert úgy kell megszöknie, mint fogolynak a sötétzárkából. Müller Péter
4. A könnyek jöttek, ahogy jöttek, miért kellene védekeznem ellenük? A sírás azt jelenti, hogy őszinték vagyunk. Õszinték saját magunkhoz.
5. Az arcán mintha szégyen futott volna át, ahogy igyekezett eltüntetni a nyomait annak, hogy sírt. Szerintem meg inkább azt kell szégyellni, ha valaki egyáltalán nem tud sírni.
6. Nem baj, ha szomorú vagy, nem baj, ha sírsz. Nem az a dolgod, hogy mosolyogj, vagy elrejtsd az igazságot, csak hogy mások jobban érezzék magukat. Tartsd távol magad azoktól, akik megpróbálják elhallgattatni a fájdalmadat. Szabad szomorúnak lenned, szabad beszélned a fájdalmadról, és szabad támogatást kérned. Elias Baar
7. Más ember szeme láttára sírni majdnem olyan, mint meztelenre vetkőzni. Nem is tesszük akárki előtt, s ha igen, nem büntetlenül. Ancsel Éva
8. Nem sírok én, mire volna jó a sírás? Hálásan őrzöm majd mindazt, mi volt. A szívemben így megmarad minden szép emlék. Michael Kunze
9. Nem akartam, hogy sírjon, de képtelen volt visszatartani a benne rekedt könnyeket. Zokogva az ágyra borult, arcát, mint egy kislány, a párnába fúrta. Nem magáért sírt, hanem a családjáért, és azért, mert a nap, ami a legboldogabb kellene, hogy legyen, a legboldogtalanabbá is vált egyben. Tisztában voltam azzal, hogy menyire magányos, és hogy bátorsága csak álarc, láttam mennyire fél ebben az új és idegen világban... de tudtam azt is, hogy... olyan túlélő, aki a múltat és a ballépéseit tisztán látja, de azokat soha meg nem bánja. Nem a kétségbeesés sírt benne, hanem az elmúlás.
10. Azt akarom, hogy az arcomba essen az eső, s hogy rámosolyoghassak minden férfira, aki tetszik, és el akarom fogadni az összes kávét, amire meghívnak. Meg kell csókolnom az anyámat, meg kell mondanom neki, hogy szeretem, ki akarom sírni magam az ölében - hogy végre ne szégyelljem kimutatni az érzelmeimet, amelyek mindig is léteztek, bár magamnak sem mertem bevallani. Paulo Coelho