Megtanultam hazudni Azért, hogy lásd, Nem különbözöm, Nem vagyok olyan más - De a sötétben fázik a lelkem.

Kapcsolódó idézetek

1. Fázom. Miért tagadjam, emberek? A szívem is gyökérig didereg. A tél sötét árnyéka ráterül s egy hang borzongat néha: Egyedül... Áprily Lajos
2. Nem szeretlek... miért hazudnám, Hitegetném magamat? Ohajtlak, de nem szeretlek; És a szívem majd megszakad. Vajda János
3. Színem változik, arcomon méreg sáppad, a hû értelem elhagyott, titkon könnyezem is, tudom; lassú tûz, szerelem kínoz, elégek én. Quintus Horatius Flaccus
4. Már megtanultam nem beszélni, egy ágyba hálni a közönnyel, dermedten, élet nélkül élni, nevetni két szemembe könnyel. Kosztolányi Dezső
5. A sötétségnek a szemedben több árnyalata van. És én a szemed árnyalatából ki tudom olvasni a lelkedet.
6. Lelked kedvessége, hozzám-szívessége ó, be nagyon hiányzik! Szíved hidegétől, idegenségétől testem-lelkem fázik! Ratkó József
7. Megtanultam hallgatni és elfordulni. Befordulni. Nézni, és nem látni. Mint mindenki más. A közös tett megnyugtatóan felkavaró. Tisza Kata
8. Meg kell tanulnom hazugnak lenni hogyha így élek megsebez bármi Könnyedén túllépni nem nézve vissza elrohadt szívvel halkan bólintva. Zalán Tibor
9. Fázol... Hideg van, fúj a szél, szemedbe hordja a tûhegyes esőcseppeket. Utálod, már számolod, hogy még mennyit kell lépned a biztonságos meleg szobáig, csak be, be, be a hidegből. A szoba kellemes, meleg... De mi ez? Fázol. Tovább is. Hiába meleg, hiába duruzsoló kandalló, hiába... Mert nem a bőröd fázik valójában. Hanem a lelked. A lelked didereg. És nem tudja felmelegíteni sem kandalló, sem fûtött autó, sem pálmafás tengerpart. Mert egyedül van. Csitáry-Hock Tamás
10. Megtanultam, hogy ne bízzak az emberekben; megtanultam, hogy ne higgyem el, amit mondanak, hanem arra figyeljek, amit tesznek; megtanultam, hogy bárki és mindenki képes megjátszani magát. Megtanultam, hogy az emberek, még azok is, akikről azt hiszed, nagyon jól ismered őket, kiismerhetetlenek.