Megvetve, oh Isten, törvényedet: Kicsúfolám hatalmad, létedet! Igaz vagy s rettentő, midőn magad A tagadóval megösmérteted! Ki lázadón reád fegyvert fogék: Saját szivembe mélyedt fegyverem... A mélységből kiáltok: könyörülj! Im bünbánatban mellemet verem.

Kapcsolódó idézetek

1. Ölelj meg engem, Istenem, már föl akarom adni az örök ellenállást, már meg akarok halni. (...) Nem félek a haláltól. Megállok vele szemben. De mikor lesújt rám, Isten, ölelj meg engem. Gyurkovics Tibor
2. Ha tehetném, az égbe kiáltanék fel, Hadd vigye el a hangom messze a szél! Én látom, de mégsem érem fel ésszel, Csak hamis démonokat kergetnék! Ez ma még fáj, a pokol vár, De holnap nevetve mondok imát! Hogy ez az én sorsom, mert nekem ez jár. Majka
3. Az én karom reszket ölelve téged, Az én szivemre verődik beszéded S hogy gyökeret vert tebenned a lelkem, Én felsikoltva önmagamra leltem. Lesznai Anna
4. Egyszer bizony Isten megtréfállak. A kezemen járva állítok be hozzád, vagy négykézláb, vagy mit tudom én. Azt akarom, hogy meghökkenj, és elakadjon a szavad, végre valamit ne tudjál megmagyarázni tudományosan. Bodor Pál
5. Nyomorok mélyéből, bánatok éjéből, Fölkiáltunk Hozzád a kietlenségből, Ura seregeknek, atyja igazaknak, Mutasd meg hatalmad földi hatalmaknak. Juhász Gyula
6. Lelkem, szívem kitárom a piacra, Túladok én is minden kincsemen... ...De nincs erőm ily nyomorulttá válni, Óh, nincs erőm, én édes Istenem!... Ady Endre
7. Kedves Istenem, kérlek, szabadíts meg engem a hamis vágyaktól, és vedd el fájdalmamat! Vedd el tőlem a kényszeres énemet, és mutasd meg nekem, ki is vagyok valójában! Édes Istenem, kérlek, adj nekem egy új kezdetet! Szabadítsd meg bilincseitől a szívem, hogy végre egy szabadabb életet élhessek! Ámen. Marianne Williamson
8. Hányszor hallottuk az életben ezt a könyörgést, ezt a parancsot, ezt a kétségbeesett kiáltást, mintha a halál kapujából ordították volna, mintha a szégyen és a pusztulás gödreiből vonítottak volna fel az égre. "Szeress!" Mintha valaki fukarságból vagy gonosz szándékkal megtagadna egy sorvadó lélektől valamilyen alamizsnát, mintha igazán hatalmasok lennénk, csak nem akarunk élni hatalmunkkal, mintha valamilyen megfontoláson vagy elhatározáson múlna, hogy szeretünk valakit! "Szeress!" Mintha egy elkárhozott könyörögne: "Ments meg!" Mintha egy halálra sebzett kiáltozna: "Segítség!" De hiszen akarok, akarok segíteni... nesze, egy pohár víz! Nesze pénz! Nesze, gyöngédség! A többit, ami kell hozzá, hogy szeresselek, úgyis csak te adhatod. Márai Sándor
9. Mi megalázható volt, megaláztad. Mi tönkretehető volt, tönkretetted. Szerelmed te adtad, vissza is te vetted. Kimondtam titkodat. Nincs rá bocsánat. Csak te tudod, így lett-e könnyebb? Mi megölhető volt, megölted. Lakatos István (költő)
10. Naponkint elbukom magammal küzdve, gyönge vagyok s hatalmas: legyőzöm önmagam és vétkezem, - a bûntudat szívemben hideg kardvas. Pálcát török magam fölött és szánom, felmentem magam hányszor. Váci Mihály