Mehetne jobban is, emlékszem, na, hogy is volt, A fejünkben egy kicsi kalitka, Három csapzott pinty ott csipkedte egymást: A Kényszer, az Érdek, és a kedvenc: a kis Ösztönélet.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindenkit beraknak valamilyen, címkével ellátott skatulyába. Ilyen címkék például a "nehéz gyermek", a "hisztérikus szerető", a "veszekedős testvér", vagy a "türelmes feleség". A skatulyák megkönnyítik a tájékozódást, ugyanakkor börtönbe is zárnak, mert előítéleteinken, rossz beidegződéseinken bizony nehéz túllépni.
2. Háromféleképpen mehetnek itt a dolgok: jól, rosszul, és ahogy én akarom!
3. Néha ugyancsak összekaptak, és ilyenkor felhevült arccal vitatkoztak, csipkelődtek egymással. Közben azonban lerítt róluk, mennyire élvezik ezeket a vidám szópárbajokat. Hedwig Courths-Mahler
4. Bármennyire telerakhatjuk az életünket a gondtalan függetlenség kellékeivel, mégis akarjuk a kötelmet. Egy fontos kötelék, mely egy másik emberhez fûz, mindig a személyiség lehetséges próbája is. Ha engem szeretnek, akkor érek valamit. Elizabeth George
5. Egy forró csók, egy ölelés... Lázas szivünk összedobogna... Aztán jöhet, mit bánom én, A kárhozatnak égő pokla! ...Nincs kárhozat, mely ily gyönyörre Eléggé gyötrő, kínos volna! Ady Endre
6. Egy nő: boldogság. Két nő: féltékenység. Három nő: pletyka. Fligl József
7. Jó volna, ha a fejünkbe is lehetne zsilipet illeszteni. Hogy félre lehetne ereszteni a gondolatok patakját egypár hétre: ne forognának némely kerekek. Gárdonyi Géza
8. A végzet ott körözött körülöttünk. Éreznem kellett volna, s akkor talán minden másként alakul.
9. Azt sem tudtuk, hogyan szeressünk, csak fogtuk egymást, Amíg dühöngött a szerelmünk, nem láttunk mást. Te sem bírtad már a kalitkát, miért maradnál, Hiszen minden szívnek szárnya van, s néha elszáll. Demjén Ferenc
10. Fékezett, a járda mellé kormányozta a kocsit, s az még gurult, amikor a kéziféket berántva egymás szájára vetettük magunkat. Fogaim közé haraptam alsó ajkát, s megpróbáltam lenyelni, kiserkenő vérére vágytam. Õ is falánkul fenevad szenvedéllyel csókolta a számat, nyelvemet, szempilláimat; kezünk ölelt, fojtott, simogatott. A különös tüzijáték újfent támadott: kékezüst és jéglila szikrák pattogtak testünkön. Nem bántam az általuk okozott szúró-csípő fájdalmat, meg se hallottam a sercegést, minden idegsejtemen a vágy zsarnokoskodott. Vavyan Fable