Menedéket rendezett be azoknak, kikre szellemi éj borult. Ezek, akiket buggyantaknak, őrülteknek nevez a világ, a legtarkább szőnyegeken járkálhattak itt, köröttük selyemfalak, szépséges fantáziafonatok-szőttesek, mindenütt boldogság, és visszafelé telt az idő, hogy ők maguk újra épek és értelmesek lehessenek.

Kapcsolódó idézetek

1. A világ olyan zûrzavaros - a békés otthon segített megőrizni az ép eszét. Ez volt a rejtekhely, a fészek, ahová elbújhatott a problémák elől. (...) Ide csak azt engedte be, akit akart, eldönthette, ki meddig maradhat, és otthona melyik részébe kukkanthat be. Nem úgy, mint a szív, ami engedély nélkül, sőt, kérdés nélkül hív meg embereket, és különleges helyekre viszi őket, aztán könyörög, hogy tovább maradjanak, mint tervezték. Cecelia Ahern
2. A ház menedék. Test, melyet saját testünk fölé húzunk. Ahogy a testünk öregszik, úgy házaink is. Ahogy testünk megbetegedhet, úgy házaink is. És az őrület? Ha őrültek élnek a falak közt, nem lopódzik-e ez az őrültség a szobákba, a folyosókra, egészen a deszkákig? Nem érezzük-e néha, hogy ez az őrültség kinyúl felénk? Nem ezt jelenti igazából, amikor azt mondjuk: ez a hely zaklatott, tömve van szellemekkel? Azt mondjuk, kísértet járta, de valójában úgy gondoljuk: a ház megőrült.
3. Csak magára gondolt, mintegy beletemetkezve porrá omlott álmaiba, elcsüggedve, betegen s feneketlen bánattal tele; és hirtelen meggyûlölve ezt a mesterséges légkört, amelyben annyit szenvedett, friss rétekre áhítozott, áldott falusi nyugalomra, békességes életre a szülőház árnyékában egyszerû, jó szívekkel. Gustave Flaubert
4. Az élet rövid és kegyetlen. Az embereknek szükségük van menedékhelyekre, melegséget árasztó, nyugalmas szigetekre. Rose Tremain
5. Amikor az ember a halálos ágyán fekszik, nagyon érzékennyé válik, meglágyul, szeretne Istennel és a világgal megbékélni. (...) Azok a versek, amelyek félig-meddig a jó Isten elleni durvaságokat tartalmazták, aggódó buzgósággal kiszolgáltattam a lángoknak. Jobb, ha versek égnek el, mint a rímfaragó. Igen, ahogy az emberi lényekkel, úgy a Teremtővel is megbékéltem felvilágosult barátaim legnagyobb bosszúságára, akik szemrehányást tettek erről a régi babonába való visszaesésemről, ahogy ők az Istenhez való hazatérésemet nevezték. Heinrich Heine
6. Az este érkezésével az embert kegyetlen nyíltsággal mindig bekerítették a gondok. Igazán töprengeni, aggódni az éjszaka csöndjében lehet. Bodor Ádám
7. Az álmaimból és reményeimből szines, süppedő szőnyeget fonok. (...) Ha elkészül a ritkamívû szőnyeg, nagyboldogan terítem majd eléd: menj végig rajta s érezd meg a lelkem különös, vágyó, rezgő ütemét... Somlyó Zoltán
8. Körülvette őket a sötétség, mintha súlytalan simogató anyag lett volna, ami melegít is, hûsít is, s amitől üde, friss a világ, akár egy frissen öntözött virágoskert nyáron, késő este. Szilvási Lajos
9. Jólesik az elsüllyedt, öreg utakat megjárni, a fiatalság ragyogó útjait, (...) és az álmokat, amelyek az örökkévalóságból jöttek, oda is szállnak vissza pihenni és boldognak lenni, mint a szeretetben megfürdött emberi lélek. Fekete István
10. Sokáig időztem a három sír körül, a szelíd ég alatt; elnéztem a hanga és a harangvirág körül röpködő éji lepkéket, a füvet felborzoló szellőre figyeltem, és eltûnődtem rajta, miért is hiszik az emberek, hogy nyugtalan az álmuk azoknak, akik odalenn alusznak ebben a békés földben. Emily Bronte