Mert a mitől remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.

Kapcsolódó idézetek

1. Én kergettem a vágyat, és a vágy jött mellettem, jött velem kézen fogva.
2. Ami lehetne, az elrontja nekem azt, ami van; s aminek lenni kellene, attól elemészt engem a szomorúság. Henri-Frédéric Amiel
3. Hadd gyûlöljenek, az a fő, hogy féljenek tőlem!
4. Az emlék újabb emlékeket idézett fel bennem, és csakhamar azon kaptam magam, hogy az elmúlt éveken merengek: lelki szemeim előtt megelevenedtek fontos események, nagy győzelmek és fájó veszteségek. Darren Shan
5. Az ember sokszor fél, remeg egész éjen át, s midőn reggel azután felébred, egészen szokva érzi magát azon eszmékhez, miktől a sötétben úgy félt. Jókai Mór
6. A vétek oly ügyetlen, ha remeg: Romlástól félve, magát rontja meg. William Shakespeare
7. Kegyetlenül reád mosolyog a szerencse, s ha remegve elfordulsz előle, utánad siet, hogy aztán megalázzon és kiraboljon a sors. Márai Sándor
8. Engem az, hogy valamit szégyellni kellett, mindig dacossá tett. Ameddigre elpirultam volna, már meg is sértődtem. Németh László
9. Fájdalma az én szenvedésem is, megkönnyebbülése a reménységem, haragja a büntetésem, hálás tekintete a jutalmam. Charlotte Bronte
10. Mikor tekintetünk összeért, éreztem, hogy elsápadok. Furcsa rettegés kerített hatalmába. Tudtam, hogy szemtől szembe kerültem valakivel, kinek puszta egyénisége annyira igéző volt, hogy ha engedek neki, lebírja egész valómat, egész lelkemet, sőt egész mûvészetemet is. Oscar Wilde