Mert ami elmúlt, az csodásan kísért az én dalomba még, Mert aki meghalt az időben, úgy van fölöttem, mint az ég.

Kapcsolódó idézetek

1. Nagy, varangyos egek gyûrődnek fölöttem, de íme felálltam, Térben és Időben, felálltam és küzdök, súlyos, mély sebekkel, telve életvággyal, dallal, szerelemmel, a Halál árnyékán ­ halhatatlan ember... Csepeli Szabó Béla
2. Tudjátok jól, én fent leszek az égben, onnan nézek rátok, sajnos eddig éltem. Csak a remény él, az emlékem megmarad. az idő szekere mellettem is elhalad!
3. Én Istenem, az idő hogy szalad! Ma még vagyunk, holnap már nem leszünk, múlt és emlék: minden elmarad. Wass Albert
4. Szívemben a dal megmarad nekem, újra átélem örök hangjait, s ha szól az ének, álmodom a világot veled. Edda
5. Én szállok az idővel és a széllel szembe talán, Telve a reménnyel: aki elment, vár még rám. Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám, Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám. Nem büntethet az ég, ha így állok eléd, Lelkemben bûntelenül, Mert hiányzol. Demjén Ferenc
6. Ahogy múlik az ég, ahogy fölkel a nap, A gyûlölet végre a múltra marad, És a fák, a vizek, és a tétova szél, S a néma hegyoldal is újra beszél. Dés László
7. A múlt végleg elmúlt, mint amikor a szél magával sodorja az áporodott levegőt.
8. Ha ember távozik a földről, Helyére nyomban más hatol, S az esti nap, mikor lenyugszik, Egyúttal fölkél valahol. Mihai Eminescu
9. Mintha hatalma lenne az időnek, múlnak napok, az újak meg kinőnek. Tavallyá lesz a ma, petárda dörög, és a magasban csillagzik az örök.
10. Önfeledten, táncolva és dalolva éled meg igazi önmagad! Akkor vagy szabad! Még akkor is, ha holnap meghalsz! Mert a felhő nem győzhet a Nap felett! Müller Péter