Mi a reményt kínáljuk... Gondoljon a szivárványra! Szép, de megfoghatatlan. A legáttetszőbb fátyol, egy égi ív. Ha egyszer átmehetnénk a szivárvány alatt, és megtudhatnánk, mi van mögötte... ki tudja, hátha a szivárvány a csillagok felé nyíló kapu? S mégis, mihelyt megközelítjük, a szivárvány szertefoszlik.

Kapcsolódó idézetek

1. Csillagot pillantunk meg a végtelen tér mélyén. Bámuljuk a fényét. Oly messze van. Mi félelmet kelthet egy távoli csillag? Egyszer csak egy éjszakán megmozdul. Remegő fény dereng körülötte. Íme, a közömbösnek hitt csillag vándorol. Nem csillag az, hanem üstökös, az ég szörnyû gyújtogatója. A csillag jön, nő, bíborfürtjeit rázza, rettenetessé növekszik, felénk tart. Ó, borzalom, egyenesen feléd tart! Az üstökös ismer téged, az üstökös kíván téged, az üstökös akar téged. Rettenetes mennyei rohanás. Túl sok fény jön feléd, megvakulsz. Túl sok élet, belehalsz. Jöttét, mely fénybe borítja egedet, már nem akarod. Nem kell a mélység szerelmi vágya. Szemed elé tartod kezedet, elvonulsz, elbújsz, azt hiszed, elmenekültél... Felpillantasz. A félelmetes csillag feletted ragyog. De nem csillag már, egész világ. Ismeretlen világ. Izzó lávatömeg. Mélységek falánk csodája. Betölti az eget, nincs ott más, csak ő. Smaragd volt az ég végtelenjén, gyémánt volt távolból, de közelről katlan. A lángja pörköl. Tûzhalálod mennyei forrósággal emészt. Victor Hugo
2. Néha a fény annyira elkápráztat, hogy nem látunk mást. Máskor sötét felhők takarnak be minket, és úgy tûnik, az ég sosem tisztul ki. De ha megcsillan egy napsugár a szakadó esőben, létrehozhat egy keserédes szivárványt. Jól vigyázz! Pont, mikor azt hinnéd, hogy már a naplemente felé vetted az irányt, beléd csaphat a villám!
3. Két okból szoktuk bámulni a csillagot, mert ragyog és mert kifürkészhetetlen. Közvetlen közelünkben azonban van egy sokkal elbûvölőbb és sokkal mélységesebb titok: a nő. Victor Hugo
4. Rejtett fény ragyog a dolgok legmélyén - erre gondolsz tán, hogyha így szólsz: van remény. Kutasd hát és tárd ki ablakod, tárd ki rá a két szemed, tisztán lásd az életet! Omega
5. A szerelem csak egy optikai csalódás. Azt hiszed, hogy látsz dolgokat. Gyönyörû, kivételes, ritka dolgokat. Sarki fényt, egyszarvúakat, szivárványt. De amikor közelebb mész és kinyújtod értük a kezed, átmegy rajtuk. Mert az egész csak illúzió.
6. Az álom szívünk vágya, ábrándos világ, Álmodj, ha a szíved fájna, s a bánat elmúlik, meglásd. Csak bízz, ez a fő, és egy nap a boldogság majd rád talál. A szivárvány ragyog az égen, Higgyél hát a mesékben, S az álmod egyszer majd valóra vál!
7. A tükör nem képes teljesen fölmutatni, a fátyol teljesen eltakarni a valóságot. Valami itt is, ott is fönnmarad, hogy lelkünket betöltse csodás sejtelemmel.
8. Lehetetlen... végtelen... ezek éppolyan megfoghatatlan fogalmak, mint a reménytelenség vagy a hit. Érezzük őket, áthat minket, ha hagyjuk, de ennél közelebb nem kerülünk hozzájuk. Robert Lawson
9. A kinyilatkoztatás eszméjét nem könnyû elgondolni. Hogy Istennek fel kell fednie magát az emberiség előtt, ez egyesek számára hihetetlennek tûnhet. Kinyilatkoztatás nélkül, isteni tanítás és útmutatás nélkül az ember szélfútta falevél, sötétben tapogatózó vak. Hogyan találhatnánk el Istenhez az ő útbaigazítása nélkül? (...) Nincs létra, melyen az emberi elme Isten elméjének a végtelenségéhez felemelkedhet. Nincs híd, amely a végtelenbe átívelne. Nincs mód számunkra közel férkőzni hozzá. Lényét fürkésznünk - reménytelen. Következésképp, ha Õ maga fel nem tárná előttünk, magunktól sohasem fejthetnénk meg gondolatait. John R. W. Stott
10. A legszebb fény, ami létezik, mert még a legsötétebb pillanatokat is beragyogja. Reményt ad a reményteleneknek. Ez vagy... csillagfény.