Mi sem hasonlít annyira az emberi lélekhez, mint a méh. Virágról virágra száll, ahogy a gondolat száll csillagról csillagra, és úgy gyûjti a mézet, ahogy az emberi lélek gyûjti a világosságot.

Kapcsolódó idézetek

1. A baráti tanácsok olyanok, mint a méh által összegyûjtött virágpor. Édesek lesznek az ember lelkében, mint ahogy a virágpor is mézzé válik a kas rejtekében. Sheenard Anthony
2. A szabad értelem a méhhez hasonlít, mely a mindenhonnan gyûjtött anyagot saját erejéből feldolgozza és rendezi. Francis Bacon
3. A méh számára a virág az élet forrása, és a virág számára a méh a szeretet követe, és mindkettőjük számára, méhnek és virágnak egyaránt, örömöt adni és kapni egyszerre szükség és boldogság. Kahlil Gibran
4. Mindenkinek saját lelke van, amelyet nem egyesíthet máséval. Egyik ember közelíthet a másikhoz, szót érthet vele, ketten egymásra találhatnak. De a lélek olyan, mint a virág, a gyökere egy helyhez köti - nem mehet oda a másik virághoz, mert nem hagyhatja el a földjét. A virágok az illatukat és a magvaikat küldik szét, hogy eljussanak egymáshoz; de hogy a mag hová érkezik, azt nem a virág, hanem a szél dönti el. Hermann Hesse
5. Az pacsirtának az hajnal; amint a bagolynak az estvének árnyéka; amint a méhnek a méz; avagy amint a saskeselyûnek a dög tetszik, éppen úgy tetszik az élet az ember szívének.
6. Egy ember lelke bizonyos szempontból ugyanakkora, mint a Nap. Aszlányi Károly
7. Vedd más mûveinek hasznát, mint méh a virágnak, Amely épségben hagyja, kifosztva is, azt. És ha mit átveszesz: alkosd át! mint méh a virágot, Hogy mézzé legyen itt, a mi virág vala ott. Vachott Sándor
8. Az élet olyan, mint tövisről mézet nyalni.
9. Úgy látszik, az ember akarata olyan, mint a szobába tévedt méh, amely szabad utat lát maga előtt, de az ablaküvegnek röppen, s hiába próbálkozik kijutni, valamitől nem lehet. Vagy inkább az a helyzet, mint egy nagyobb üvegbe zárt méhcsaládnál, amelynek minden tagja repülni akar, de oly kevés az a szabad térség, amelyben szárnyát bonthatja, hogy minduntalan egymásnak ütköznek.
10. Az emberi vidámság olyan, mint a virágok illata; a hervadt lelkektől ne várd, hogy illatozzanak. Nicolae Iorga