Ugrás a tartalomra
Mi vagyunk a múlt és bennünk a jövő,
a mából születik a holnapi erő.
Messze még a cél, de távol már a rajt.
Mindig volt erő, és talán lesz is majd!
Kapcsolódó idézetek
-
Még nagyon távolinak tûnik, de a ma a holnapba vezet, a holnap pedig a jövő felé. Egy napon majd mi is igazi felnőttekké válunk, és talán ha ránk néznek, el se hiszik majd, hogy mi is gyerekek voltunk egyszer. Ez a nap mindannyiunk számára eljön majd.
-
Lehet, hogy soha többé nem leszünk százszázalékosak, de mindig lehet kicsivel jobban lenni, és ebben van az erő. Ebben van a remény.
Malena Ernman
-
Mindig a holnapban reménykedünk, a holnap viszont valószínûleg tőlünk remél egyet-mást.
-
A múlt a régi jelen, a jelen a leendő múlt, de a jövő mindjárt jelen lesz.
Bödőcs Tibor
-
Mindannyiunknak át kell lépnünk a múlton és tovább menni a jövőbe. És ha szerencsések vagyunk, lesz valaki, aki segít.
-
Valami mindig létezni fog. Mindig lesz energia az univerzumban. Mármint, talán a testünk nem lesz itt, de mi még mindig részesei leszünk annak az új erőnek. Ki tudja? Talán jobb lesz.
-
A múlt, amely nem változtatható, messze van. A jövő, amely alakítható, még bizonytalan.
Eva Stachniak
-
A múlt (...) mindig velünk van, amik vagyunk és amink van, az a múltból származik. Teremtményei vagyunk, és benne elmerülve élünk. Ha nem úgy értelmezzük és nem úgy érezzük a múltat, mint bennünk élő valamit, akkor nem értjük a jelent. A múlt összekapcsolása a jelennel, kiterjesztése a jövőre, az elszakadás tőle, ahol ez az összekapcsolás lehetetlen, és a gondolkodás és cselekvés lüktető, vibráló anyagának megteremtése mindebből - ez az élet.
Dzsaváharlál Néhrú
-
Hiszünk a mámorító jövőben, ami évről évre távolabb kerül tőlünk. Ma sem sikerült elérnünk, de sebaj, majd holnap gyorsabban futunk utána, messzebbre nyújtjuk a kezünket, és akkor majd egyszer, talán, tovább küzdünk hát, evezünk az ár ellen és sodródunk napról napra a tegnap felé.
Francis Scott Fitzgerald
-
Hiszünk a mámorító jövőben, ami évről évre távolabb kerül tőlünk. Ma sem sikerült elérnünk, de sebaj, majd holnap gyorsabban futunk utána, messzebbre nyújtjuk a kezünket, és akkor majd egyszer, talán, tovább küzdünk hát, evezünk az ár ellen és sodródunk napról napra a tegnap felé.
Francis Scott Fitzgerald